Valósággal megérintette a lelkedet...

 

Nem léteznek véletlen találkozások

Nincsenek véletlen találkozások. Minden okkal történik. Okkal lépnek be emberek az életünkbe, nem számít, hogy hosszabb vagy rövidebb időre.

A hitedtől, nézeteidtől függően, nevezheted őket lelki társnak, ikerlángnak, karmikus kapcsolatnak, lélekcsaládnak. Nem számít, milyen névvel illeted a barátodat, a szerelmedet, a testvéredet, a kollégádat, az ősi ellenségedet: okkal van az életedben.

Nem azért, mert ezt tanítják a filozófusok, a spirituális mesterek vagy akárki más, hanem azért, mert egyszerűen ezt mutatja a gyakorlat.

Ha jobban belegondolsz, be kell vallanod: tényleg vannak, voltak olyanok az életedben, akiknek köszönhetsz valamit.

Köszönheted az örömödet, a bánatodat, a hitedet, a magabiztosságodat, a munkádat, az álmodat vagy akár az életedet.

Nem az a lényeg, hogy kicsit vagy nagyot adtak, aprócska vagy hatalmas tettet vittek véghez az életedben, csak az: megtették, és talán teszik a mai napig. Lehet, csak egy évig voltál együtt az exeddel, de az olyan felemelő, mámorító és kalandos volt, hogy sosem felejted el, mindegy miként ért véget. Olyan dolgokat köszönhetsz neki, amit csak vele éltél át. Neki köszönheted most, hogy bátor és erős vagy, és kimersz állni magadért. Már mersz kérni, és nem mindig csak adni.

De az is megeshet: pusztító öt évet töltöttél vele, mert bántotta a testedet, a lelkedet, és teljesen összetört. Az az öt év pokol kellett ahhoz, hogy ma az legyél, aki vagy. Egy túlélő, egy főnix madár, aki azóta százszor jobban szereti és tiszteli önmagát. Megtanultad: nem a rosszat érdemled, és igenis jár neked a boldogság, a tisztelet.

Kellett az áruló barát, hogy rájöjj, túl sokat adsz másoknak, és túl keveset magadnak. Kellett az ellenség a munkahelyeden, aki megnehezítette az életedet, mert megtanított küzdeni, és kiállni a saját érdekeidért. És most mennyire hálás vagy a legjobb barátodért, aki átsegített életed legsötétebb óráján, és vele élted át életed legbulisabb éjszakáját.

Pedig talán fogalmad sem volt arról, hogy évekkel ezelőtt, amikor együtt kezdtetek el dolgozni az irodában, életre szóló barátság szövődik köztetek.

Ugyanis nem minden sorsszerű találkozás olyan, mintha maga Steven Spielberg rendezte volna.

Nem mindig borítja le az embert élete szerelme egy csésze kávéval, vagy ütköznek egymásba a metrón, felismerve a köztük lévő sorsszerűséget. Nem csak a testvérek, a gyerekkori barátok lehetnek lelki társak vagy azok, akik átestek valamilyen rendkívül csodálatos vagy borzasztó élményen. Vannak csendes, visszafogottan megkomponált találkozások, amik ugyanolyan jelentőségteljesek lesznek idővel, akárcsak a látványos, drámai, emlékezetesek megismerkedések.

Idővel aztán így is, úgy is rájössz: pont jó időben volt jó helyen. Akkor találkoztatok, amikor kellett.

Gondolod, hogy ez a tökéletes időzítés a véletlen műve lenne? A véletlennek köszönheted, hogy épp mikor sötét utakon jártál, akkor találkoztál azzal a személlyel, aki fényt hozott az életedbe? Vagy amikor épp azt fontolgattad, feladod az álmodat, megszólalt a melletted ülő a buszon, hogy „kitartást”. De ha mondjuk nem is volt ennyire direkt, akkor beszélgetést kezdeményezett és elmesélte, ő hogyan valósította meg a nagy álmát, és érezted a lelked mélyén: ez neked szól. Képes voltál tökéletesen beleélni magát a történetébe. Valósággal megérintette a lelkedet. Ez nem lehet a véletlen műve.

Ám nem mindig azonnal értjük meg a találkozás fontosságát, lényegét. Néha óráknak, napoknak, sőt: éveknek kell eltelnie, mire megértjük a miérteket.

És nem felejthetjük el, hogy a találkozás létrejöhet a gyerekkorunkban, tíz éve vagy egy hónapja, és tarthat a halálunk napjáig, egy napig vagy akár néhány percig.

Mert néha csak idegenek által tanulunk.

Néha csak egy idős asszonynak tudunk hinni a váróban. Csak a sorban állás közben megismert férfi szavai után vagyunk hajlandók valamit elengedni vagy elfogadni. Meg persze akadnak instant leckék, amiket szupergyorsan kell elsajátítanunk, és olyankor szokott egy ismeretlen odajönni hozzánk és átadni egy olyan üzenetet, amitől leülünk.

Szóval, ne feledd: nincsenek véletlen találkozások. Okkal keresztezik az utadat az emberek, méghozzá óraműpontossággal. Mindig a megfelelő helyen és időben.

 

(Írta: Wadolowski Balogh Orsolya)