2024. október 14., hétfő

Benedek Elek - Most állj meg itt...

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Benedek Elek - Most állj meg itt...
 
Most állj meg itt, és nézd a láthatárt.
Remeg a föld, eltörpülnek a fák.
Felhők fölrázott vánkosán a nap
lomha vért csorgat már, nem aranyat.
 
Fejed fölött megfordul egy madár,
a láthatár felé suhanva száll.
Szétszórja a megnyúlt árnyékokat
az úton végig-söprő alkonyat.
 
Magad állsz a mai nap peremén,
nincs szívedben se bánat, se remény.
Nem is sejted, mit ígér a holnapod,
de elébe kell állnod, azt tudod.
 
És túl kell élned; amíg csak lehet,
ugyanazt kell itt újra-kezdened,
téglánkint rakva egyre a falat
a részvéttelen ég boltja alatt,
mintha létezne beteljesedés,
s nem rész lenne maga is, az egész.
 
Mintha az időt hagynád örökül
mi átfolyt rajtad, s nélküled röpül
tovább az utódokra, mintha csak
az lenne lényeged, mi megmaradt
kezed nyomán, s mások javára vált...
 
Nos, állj meg itt, és nézd a láthatárt.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése