Körmendi László: Akarlak!
Két rohanás között kimorgott „szeretlek!”
Konyhában, unottan megpaskolt feneked.
Kényszeredett mosoly, ebéd, vasárnapi…
Én nem így akarlak!
Így nem tudlak szeretni…
Akarok ezernyi égi, zajos fanfárt!
Akarok zivatart, szétrobbanó banzájt!
Akarok létet, mi mindent remélhet!
Akarok Gyönyörűt!
Még akarlak téged…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése