"Úgy megszerettem a saját kezeim miután a maguk
erejéből ástak ki engem a legmélyebb gödörből, hogy többé nem adhatom
olyan ember kezébe, aki előttem jár és maga után rángat, vagy aki
folyton lemarad és visszahúz. Olyan emberre sem bízhatom, aki úgy
szorítja, hogy az már fáj, vagy aki túl könnyedén engedi el, ha úri
kedve úgy kívánja. Most már az fogja csak meg a kezem, aki mellettem jár
az utamon. Akinek kezében a kezem, ahogy szívében a szívem: jó helyen
van."
(Lőrinczi Emese)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése