2019. október 31., csütörtök

Hol vannak ők?

Hol vannak ők?

Halk suhogással szállnak a fényben,
hangjuk a szélben őszi világ,
titkukat nem tudom érteni én sem,
sírra hajol ma néhány virág.
Hol van az emlék? Távoli óra,
köd köti fátylát az ablak alatt,
régi kis álom tétova szóra,
nem jön a válasz, így elapad.
S fenn a magasból indul a lélek,
száll le tehozzád, s nézi a sírt,
könnyedet elnyeli őszi enyészet,
nem látja senki, hogy valaki sírt.


(Tóth Enikő Enci)

Nyugodj békében (Edda-Lelkünkből szól ez a dal)


2019. október 29., kedd

Minden elmúlik - kivéve azt, ami isteni...


Minden elmúlik - kivéve azt, ami isteni.
 

Az isteni részünk s ami életünkben az isteni minőség - az mind halhatatlan.
Minden emberben ott van a belső, stabil középpont, ami örökké mozdulatlan. Az isteni önvaló, a tudatosság, a fény-mag. Mint az égbolton a Sarkcsillag, ami örökké egy pontban ragyog és körülötte forognak, cirkálnak a csillagképek - így lobog bennünk is a mozdulatlan fény és minden, ami körülöttünk kering, változik, minden, ami mulandó... az csak a felszínen van.
Megfigyelheted, amikor minden forog, zajong, zavaros körülötted. Mert te mégis ott vagy. Ott vagy középen, a mozdulatlanban, az örök békében, a biztos, stabil középpontodban. Csak lépj két lépést hátra gondolatban és figyeld. Minden kívül történik. Te... egyszerűen csak létezel.
Te a Fény vagy s minden e körül forog.
Te vagy a középpont.
S a középpont mozdulatlan.


ZA.

NAPFELKELTE















NAPFELKELTE

Mikor felkél egy új nap és indulni kell
De még nem tudjuk, mit hozhat el
Csupa rejtély vár, hívnak, és indulni kell
Sorsunk holnapja kezdődik el
Az égen pompa, fényár
A földön messzeség vár
Sok-sok új csoda rejtőzik el


Mikor felkél egy új nap, mint festői hely
Sötét égboltunk fénytáncra kel
Ezer új szín, vágyárnyak, s mind szikrára lel
És csak Rád vár, hogy indulj már el
Ám bárhol visz a térkép
Lásd, távol ezer fényév
És csak Rád vár, hát indulj már el


Mikor felkél egy új nap és ébredni kell
Csöppnyi két szemünk így nyílik fel 

Mikor álmunk már múlik és ébredni kell
De a vágyunk még nem múlik el
Hol hajnalszínű égbolt
Ott elbújik a vén Hold
És az éjjel így búcsúzik el


Mikor felkél egy új nap, sok szív szárnyra kel
És a felhőket így éri el 

Mikor lábunk már vinne, s a szív szárnyra kel
És a napfény kér víg táncra fel
Még fent élesen villan
Már lent ékesen csillan
Borús kedvünket így űzi el


Mikor felkél egy új nap, egy ünnep jön el
Az ég aranyszín ruhát ölt fel
Mikor új fények gyúlnak, egy ünnep jön el
Bizony nagy kincs, hát becsülni kell
Ez az oly’ csodás élmény
Nézd az égboltot, kérdvén:
Ugye eljön majd, egyszer még, el ?

Ugye eljön majd, egyszer még, el ?

(Kovács Eszter)

Láss és létezz...


Az Ősz. A betakarítás, az egyensúly, a földelés időszaka. A lassú lépteké, a csendes gondolatoké, az álmosan integető leveleké; amikor minden fénypászmát, minden színes napot hálásan köszönünk meg, feltöltjük velük a szívünk raktárát, hogy elbírjunk a közelgő Téllel. Másképp köszöntjük az Őt, mint az ezerzöld Tavaszt, mély aranya a Nyár viruló napjaiból ragadt itt és színes avarszőnyegével menedéket ad minden élőlénynek, ki vele él.
Sétálj egyet.
Láss és létezz.
Érezz.


(Bori Halmos) 

Ketten, együtt...


Van, amikor a szavaknak nincs helye. Amikor hiába mondanál bármit, nincs értelme. Van, amikor csak egy érintés segíthet. Vagy egy ölelés, amiben a lelkek érintkeznek. S van, hogy elég egy tekintet, ami sokkal többet mond el minden szónál. Két olyan szempár, ami ha egymásra néz, az egész testük vibrál. Olyankor beszélnek igazán. Nem szavakkal, hanem más nyelven. Azon a nyelven, amit a legjobban értenek. Ketten, együtt, szeretetben. 

(Boros Bea)

Élj tisztán, szabadon - a lelkedet követve!


Sorsod minden egyes szereplője lényével, tetteivel tanít Téged.

Életed során több emberrel találkozhatsz – de minden találkozás sorsszerű. Van olyan ember aki azért jön, hogy egy-egy nehézségen átsegítsen azzal, hogy útmutatást ad neked. Van aki fizikailag, érzelmileg támogat, talán úgy tűnhet hogy Isten küldte őket. Néhányan csak egy időszakra lépnek az életedbe, hogy tanulj és növekedj, fejlődj és gyarapodj. Ők azok, akik békét hoznak, és megnevettetnek, észrevetetik veled a világ szép arcát,és mosolyt csalnak az arcodra. Vannak olyanok, akik arra tanítanak meg, amit még sosem csináltál – ezzel hihetetlenül nagy örömöt adnak neked.
A tanácsadó egy ébresztő ember! A tanácsadó, tanító lehet avatott, megszentelt személy, lehet egy öreg lélek, aki előző életéből hozott tudással ad segítséget, lehet olyan ember, akin keresztül az univerzum súghat neked – de semmiképpen sem helyetted gondolkodik, ezt felejtsd el. És amit ad, annak hatalmas értéke van. S onnan tudod, hogy ő az, aki segíthet neked, hogy a közelében megnyílsz, rá tudsz hangolódni a rezgéseire, jól érzed magad a szentélyében. Az Életre szóló kapcsolatok egy életre szóló leckére tanítanak. Olyan dolgokra, amelyekre építened kell, hogy szilárd érzelmi alapod legyen. Az a feladatod, hogy elfogadd a leckéket, szeresd az illetőt és a megtanultakat felhasználd életed minden más kapcsolatára…. Mindenki okkal érkezik az életedbe, és pont akkor, amikor egy általad kinyilvánított szükségletnek felel meg. Minden embertársad, kivel valamilyen formában kapcsolatba kerülsz életed során, egy tükröt tart eléd. Légy hálás, hogy megmutatják, miben kell fejlődnöd. Élj tisztán, szabadon - a lelkedet követve!


(Asajah)

"Azon a napon éred el a vidámságot...


"Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű."
 

(Anthony Robbins)

A Valódi Élet nem sír...


A Valódi Élet nem sír, nem panaszkodik még akkor sem, ha elszakítják a Gyökereitől.
Hanem megragad minden másodpercet, hogy ragyoghasson teljes pompájában. És így járul hozzá Abszolút Energiáival még halálában is, az Univerzum legritkább Elemének, az Élet Energiájának Emelkedéséhez.

Ha Te sírsz, ha panaszkodsz, mert csalódás ért, fájdalom.. - Nem a Valódi Életedet Éled !

(Pipo YogiJi)

"Tudod, nehéz olyan embert szeretni...


"Tudod, nehéz olyan embert szeretni, aki igazán mély lelki sebeket hordoz. Olyanokat, amiket ha belenéz egy tükörbe csak ő lát, vagy talán még ő maga sem látja. Vagy azért, mert nem akarja, vagy azért mert rájuk se mer nézni. Ilyen lelki karcokat csak egy empata tud látni másokon. De az ilyen személy, egy pillantással lelát a lélek aljáig. Azt is látja ezáltal, hogy mit rejteget a szilánkosra tört felszín. Átok és áldás ez egyszerre mindkét fél számára.

Próbáltál már puszta kézzel szilánkokat felseperni a padlóról? Pontosan ilyen érzés egy ilyen embert szeretni. És az, aki így szeret, azt nem érdekli, hogy megvágja a kezét a számtalan üvegszilánk, akkor is felsimítja a földről.
Megsérül a lelke annak, aki sérült lelket ápol, éppen ezért gyenge lélek nem is képes erre.


Megéri-e? - Azt kérdezed.
Persze, hogy megéri. Csak egy napra, vagy egy órára látnál az én szemeimmel, és tudnád, hogy soha egy percét se bánnám annak, mikor törött lelkű embert szerettem. Ha láthatnád mindazt, amin az én szemem átlát, tudnád, hogy a kérdés is non-sense.


És mikor az üvegdarabkák rései közt egy-egy pillanatra megérinted az Ő valódi lényét, arra soha nem mondhatod, hogy hiábavaló lett volna, hiszen az elültetett mag se azonnal kel majd ki.

És sose felejtsd azt sem, hogy az emberek elfelejtik azt amit teszel, vagy amit mondasz, de mindig megmarad bennük, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.

És én nem félek ilyen embert szeretni, nem könnyű, de engem kemény fából faragtak. Annak, akinek ennyi energiája van, az nem csak magára gondol. Abból jut másnak is.."

(Molnár Anikó)

"Nagyon sok ember számára...


"Nagyon sok ember számára hiányzik a boldogság. De nem azért, mert nem találtak rá, hanem azért, mert nem álltak meg, hogy élvezzék."

(William Feather) 

Deresedő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Deresedő

Jaj, hát ne búslakodj, Ember, oly’ nagyon,
valóban van pár ősz, csitulj, nem hagyom
hogy berepessze a tükröt a felismerés.
No ne ráncold bölcsre édesen homlokod,
nem kell nagyító, ne hunyorogj-gyanakodj,
a retusálandó rész egész kevés.


Hogy nyomot hagytak rajtunk az évek?
Igen, elkopik naponta egy réteg
Mint hímpor a lepkeszárnyakon.
Ajándék a reggel, az érkező napok,
hidegen hagynak a talajmenti fagyok,
ma nem bírsz rohanni? S bánod?


Így megkímélhetsz egy csomó jó falat,
mert nem fejjel töröd át rajtuk már magad,
s olykor a gázról is leveszed lábad.
Mit neked mondanak, hallgatsz arra is,
hiába csábít dalolva, ki oly’ hamis –
a nyugalom, ha nem figyelsz, belőled árad.


Menj most, dobj fel pár színes falevelet,
robbantsd szét, ősz-kamasz, gyorsan a keretet.
S magad ne a világon keresztül szeresd.
Ne sajnálj, ne remélj semmit már oly’ nagyon,
valóban van pár ősz, ki ne húzd, nem hagyom!
Kifele nézz! Ám a csodát bent keresd.



(Bori Halmos)