"Nem baj, ha megvéded a békédet...

 

"Nem baj, ha megvéded a békédet. Mindig a fizikai, mentális és érzelmi egészségedet helyezd előtérbe. Ahogy mondani szokták, nem kell minden vitán részt venned, amire meghívnak.

Ha jó ember vagy, nem veszíted el az embereket, ők veszítenek el téged."

 

Csercsa Ferenc Junior

Hogy mit kívánok magamnak a következő évre?

 

TALENTUM

 

Hogy mit kívánok magamnak a következő évre?

Azt, hogy a helyzeteket könnyedebben élhessem meg, hogy ne gondoljam azt, hogy mások rám adott reakciói rólam szólnak. Ne vegyem véresen komolyan azt, amin nem tudok változtatni, mert nincs ráhatásom.

Azt, hogy a fontossági sorrendemben én magam is helyet kapjak. Hogy felmerüljön egy-egy helyzetben az, hogy nekem mi esne jól.

Azt, hogy az élet összerendezzen olyan emberekkel, akiknek csillog a szemük, és helyén van a szívük. Akiknek a társaságában biztonságban érezhetem magam.

Azt, hogy nyugalom legyen bennem és körülöttem. Hogy ne vegyek magamra olyan terheket, melyeket nem rám szabtak.

Azt, hogy meg tudjam élni azt az önmagamat, aki be tudja teljesíteni a sorsát, a küldetését, a hivatását.

Azt, hogy legyen bennem hit, amikor a kétség beköltözik az életembe, és legyen bennem erő, amivel a kétséget legyőzhetem. Mert a hit képes beragyogni a legsötétebb helyeket. Képes átírni az elme borúlátását és a szív fájdalmát.

Azt kívánom, hogy legyünk mi emberek mentesek a haragtól, a rosszindulattól, a féltékenységtől, a fizikai szenvedéstől, és a lelki szenvedéstől.

Legyünk békések, legyünk boldogok, legyünk egészségesek.

 

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta és Váradi Andrea

Egyszerűen élni és élni hagyni… "

"Néha az embernek semmi másra nincs szüksége csupán időre.Amikor nem kell mennie sehová, és senki sem vár el tőle semmit. Szükség van a magunkkal töltött órákra jobban mint bármikor. Ülni és nézni egy meleg szoba ablakából amint a decemberi alkonyat ráborul a tájra.Ilyenkor békét lehel magából a világ.Az ágak hegyén szellő csimpaszkodik, fenn az égen hófehér pamacsok vörösre színeződnek a leköszönő nap fényében. Ilyenkor olyan csend telepedik a tájra, hogy bele lehetne harapni, ízlelni, kóstolni az élet örömét, a létezés csodáját.

Egyszerűen élni és élni hagyni… "

(Czernay Hajna)

Közeleg Karácsony Ünnepe!

Közeleg Karácsony Ünnepe! Maradjunk nyugodtak békések ne a rohanásról szóljon az idő! Az Ünnep nem arról szól hogy össze vissza vásároljunk mert ezt kell csinálni és ha elmúlt marad minden a régiben! Próbáljunk megnyugodni átgondolni a lényeget és aszerint cselekedni! Megéri mert egy olyan csodát élhetünk át ami felemel más embernek érezzük magunkat !!!! Érezzük hogy nemcsak testből vagyunk annál sokkal többről van szó!! Legyünk együtt szeretteinkkel aki megteheti mert sose tudjuk mit hoz a holnap! Becsüljük egymást tiszteljük és SZERESSÜK egymást! Ilyen érzésekkel készüljünk az Ünnep hangulatára !!! 

Szeretettel ölellek Benneteket Ashket

kívánom, hogy legyen részünk lélektől lélekig élményében..."

"Kívánom a falusi estéket, az esti miséket... Amikor nagy pelyhekben hull a hó, vagy amikor dermesztő hideg van... Amikor templomba belépéskor tisztelettudóan leemelik a férfiak a fejükről a báránybőr sapkát, és bőrcsizmájukat összeütik az ajtó előtt, így szabadulva meg a rárakodó hótól, latyaktól...

Igen, kívánom a meleget árasztó otthont, a kályhában pattogó tűzet, a derűs estéket. A ráérős, kártyázó, borozgató szomszédokat, akiknek társasága felvillanyozza az estét. Akikkel az ember megoszt jót és rosszat, így könnyítve kölcsönösen az élet terhein...

Igen, kívánom a kis házakat, a meleg lelkű embereket akik mellett nem fázik az ember. Ebben a rohanó és idegeket felőrlő világban kívánom, hogy legyen részünk elcsendesedésben, a lélektől lélekig élményében..."

 

/Czernay Hajna/

Meg kellene tanulnunk újra egyszerűen csak lenni, létezni...

 "Ahelyett, hogy folyton-folyvást lázasan csinálunk valamit, hagyni kellene, hogy a dolgok történjenek a világgal és velünk. Be kellene engednünk az életünkbe a véletlent és a szabadságot, s hagyni a világot, hogy teremtse önmagát. Meg kellene tanulnunk újra egyszerűen csak lenni, létezni. Tanulnunk kellene a játszó gyerek mély áhítatából és békességéből." 

 

(Hankiss Elemér)

Aranyosi Ervin: Egy cseppnyi ház

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Egy cseppnyi ház

 

Egy cseppnyi ház az erdő szélén,

előtte kis patak szalad.

Távol a világ csúf zajától,

ahol a szív boldog, s szabad.

 

Elvonultan a nagyvilágtól,

a lélek csendben megpihen.

Körül ölel a csend varázsa,

nincs ennél szebb, én így hiszem.

 

Apró kis kunyhó, átkarolva,

pihen a természet ölén,

a földi mennyország csodája

éled a zöld erdő tövén.

 

Egy cseppnyi házban, teljes élet,

amit élők vesznek körül.

Veled élnek és élni hagynak.

Ahol a lélek él, s örül.

 

A jó emberek szívében mindig ott ragyog valami különleges...

 

A jó emberek szívében mindig ott ragyog valami különleges: Isten mosolya. Ez a mosoly csendes, szelíd erővel kíséri őket minden lépésükön. Nem látványos, nem hivalkodó, de ott van a tekintetükben, a szavaikban, a tetteikben. Ez a mosoly képes megvilágítani a legborúsabb napokat, erőt adni a fáradt szíveknek, és reményt ébreszteni ott, ahol már csak csend lakozik.

 

A jó emberek kísérve vannak, mert Isten jelenléte nemcsak körülöttük, hanem bennük is él. Ez az erő nem ítél, nem sürget – csak figyel, megért és emel. Velük lenni olyan, mint otthonra találni: békességet és szeretetet árasztanak, amerre csak járnak.

 

Vigasz a léleknek

Biztos vagyok benne...

 

“Már nem hiszem, hogy a nagy pillanatokat keresem az életben. Most inkább az egyszerű pillanatok tesznek széppé egy napot. Mint ahogy a nap felkel, a hold táncol, a szél énekel, a levelek mozognak, a gyerekek nevetnek, a zene szól, a pillangók szállnak, a mosolyok megmaradnak... és én itt vagyok, hogy tanúja legyek ezeknek az apró, gyönyörű dolgoknak. Biztos vagyok benne, hogy ez az, ami boldoggá és békéssé teszi az életet.”

 

(S. C. Lourie)

A lelked emlékezik az egységre...

 

Nada Kutlešić

 

Egy kvantumugrásba lépünk a tudatba, hogy mennyi idős pazarlás.

Hát nem kellemes elhagyni a régit? Ismert kettősség, elválás, önmagunk és mások elítélése, amelyek még nagyobb elválást, sarat, fájdalmat és szenvedést és még többet okoztak

Mindez ott lesz az arcunkban, kétségbeesetten küzdünk azért, hogy életben maradjunk és ne essünk szét teljesen.

A lelked mélyén ismeri a helyes utat. Beismeri, hogy nincs visszaút. Már nem vágyik régi szerepekre, Dávid régi játékaira és hódító, régi erőszakos taktikákra. Tudja, hogy valójában nincs verseny. Nincs szükség alkatrészre. Nem kell másokat meggyőzni arról, hogy jobb vagy, okosabb stb. Vagy bárki más.

A lelked emlékezik az egységre, az egységre, a harmóniára, a békére.

A lelked a transzcendentális szeretetre, a mély gondoskodásra, az összefogó közösségekre emlékszik, mivel tudja, hogy nincs szükség határokra, nincs harcra, nincs hazugságra.

Amikor átlátszó vagy és becsületesen és szeretettel élsz, nem kell semmit sem titkolnod, sem elrejtened magad.

Lépj be az új emberi fajba, ahol minden lélek a maga egyediségében ragyog, és szeretettel járul hozzá az egészhez. Ahol nincs szükség politikusokra, vallásra, intézményekre és mindenkire, aki szeret játszani, oszd meg és uralkodj, elítél, túljárj egymás eszén meg minden

Az új emberiség értékeli az őszinteséget, a szeretetet és a becsületességet, az egységességet és az egységességet.

A becsületességre vágyik.

Az egyetemességet keresi.

Tisztel minden életet és életformát, ápolja a Földet, és mindent, ami belül és körülötte és fölötte van. Megtiszteltetés a lelkének.

Mégis, az az Új ember, az Új Föld először megtalálja benned önmagát, mielőtt nélküle élnél.

Ezért olyan fontos ez az idő.

Mit választasz?

Folytatni a nyomorúság régi földjeit, vagy végre meggyógyulni, és az új teremtés nagyszerűségévé válni?

A döntés a tiéd.

 

Judit Kusel

Az élet emlékeztet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az élet emlékeztet

 

A türelem meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy a jó dolgok idővel érnek be,

És lassan, szilárdan növekednek.

 

A béke meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy nyugodt maradhatok az élet viharaiban,

Függetlenül a körülöttem dúló káosztól.

 

A remény meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy jobb idők várnak rám,

És mindig ott lesz, hogy vezessen és felemeljen.

 

Az alázat meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy ezt nem azáltal érhetem el,

Ha lekicsinyítem magam,

Hanem ha a világ szolgálatára és mások felemelésére összpontosítok.

 

A kedvesség meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy legyek gyengédebb, megbocsátóbb és együttérzőbb önmagammal

És a körülöttem lévőkkel.

 

Az önbizalom meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy ne rejtegessem vagy fojtsam el tehetségemet és képességeimet,

Csak azért, hogy mások jobban érezzék magukat,

Hanem fogadjam el mindazt, ami engem egyedivé tesz.

 

A fókusz meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy mások bizonytalansága és ítéletei nem az én problémáim,

És figyelmemet újra magamra kell irányítanom.

 

A szabadság meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy senki sem irányíthatja az elmém, gondolataim és jólétem,

Csak én.

 

És a szeretet meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy nem kell másokban keresnem,

Hiszen bennem lakozik.

 

(Tahlia Hunter)

Legyen ez a te kis világod...

Átsuhant a szívemen a nyár. Itt hagyta a lábnyomát, és megágyazott az ősznek. Elvitte magával a fullasztó, forró estéket, a tücsökszót és a frissen szedett paradicsom illatát. Hogy megvigasztaljon hozott helyette más szépségeket. A pattogó tűz és a narancsos sütőtök illatát, a csipkebogyótea ízét, a pléd alatt olvasós, kekszmorzsolós estéket. A grillázs és a régi könyv illata keveredik az eső és a kanócos gyertya ölelésében. Táncol a fénye a falon, megremegteti a szívem, elcsendesülök. Nem várok se csodára (már tudom, hogy mi magunk vagyunk a csoda), se megváltásra (önmagunkat tudjuk csak megváltani a démonjainktól, amiket szintén magunk gyártunk), se világmegváltásra. Már tudom, a világ nem fog a feje tetejére állni, magunknak kell belesimulni és megbékélni ezzel az új világgal. Amiben rohanunk, küzdünk és harcolunk. Ahol nem olvasunk, hanem filmezünk. A gyors ingerek és a digitális világ emésztőgödrében kell egy létra. Amin kimászhatsz a nyugalom szigetére. Legyen ez a te kis világod. Ahol nem bánthatnak, nem kritizálhatnak és nem irányíthatnak. A telefont is kikapcsolom, érzem, ahogy múlik a gyomortáji fájdalom... átölel a béke. Elringat a nyugalom. Holnap új nap, új kihívások. De ez most még az enyém. Minden más ráér...

 

~ Lady ~

 

"(...) az élet is van annyira fontos, hogy néha ráérjünk. Hogy ráérjünk élni."

 

Azt érzed soha nem szerettél még ilyen mélyen és tisztán...

 

 Függetlenség

Amint megtaláltad a belső középpontodat függetlenné is válsz.
Az emberek meglepetten néznek rád, mivel többé nem az ő akaratuk szerint cselekszel. Furának fogsz tűnni a szemükben.
Amit teszel az nem reakció többé, hanem önálló belülről induló cselekedet.
Semmi még a sértések sem váltanak ki automatikus reakciót többé belőled, mindig tudatosan cselekszel és kapcsolódsz a többi emberrel, már nem ösztönből csak reagálsz .
Ne érts félre, nem páncélt növesztesz. Ettől a ponttól mély szeretet sugárzik belőled mindenki felé, egyfajta feltétlen szeretet.
Ha valóban független vagy, egyben megadod magad a szeretet Istenének , ekkor az egész lényed kitárul.
Ha függetlennek vallod magad és még nem érzel korlátlan, mindent átölelő mély szeretetet, békét magad körül akkor bizony csak magadra kényszerítesz valamit amit függetlenségnek nevezel el.
De valójában elutasítás, bezárkózás, önmarcangolás van jelen helyette. A valódi függetlenséget nem tudod magadra erőltetni, minél több erőfeszítést teszel ez irányba annál távolabb lesz Tőled. De amint mindent feladva lényed középpontja felé haladsz a belső megismerés felé vezető úton, egyszer csak érzeni kezded, hogy minden megváltozik minden porcikád átalakul, csodálkozva nézel körül, "hová csöppentem" , s mindez teljesen magától, minden erőfeszítés nélkül.
A valódi függetlenségből a tudatosságon keresztül a szépség és a szeretet, nyugalom, béke árad. Bármi történjen is boldog maradsz, semmi jelentősége,
hogy az adott körülmény hétköznapi értelemben "jó" vagy "rossz". Innentől bármi történjen is nyugalmad többé nem vehetik el tőled.
Ekkor az akaratodat is eldobhatod , és látni fogod, hogy azok a dolgok, amelyek után sóvárogtál, maguktól megtörténnek. Hirtelen a dolgok elkezdenek simán gördülni.
Minden összeillik, kikristályosodik.
Az igazi szerelem is ebben az állapotban találhat rád, két valóban független ember között jöhet létre az a fajta összeolvadás, ami minden más hordaléktól álarctól
mentes. Mindketten hitelesek vagytok s ekkor a kettő igazán eggyé tud olvadni , Te sem vagy árnyék többé és a Párod sem . Azt érzed soha nem szerettél még ilyen mélyen és tisztán.
Magához ölel a létezés, és Te visszaöleled Őt

Fekete István : AUGUSZTUS

 

Fekete István

AUGUSZTUS

 

Nyár

 

…De ebben az időben megbarnultak már a mezők, kiszikkadtak a legelők, a kaszálók kemény tarlóján szöcskefiak ugrottak versenyt a szülőkkel, nem feledkezve meg letarolni, amit a kasza meghagyott… A szöcskék nyomában komoly varjak lépkedtek, és a falusi gólya is kihozta fiait, mert a szöcske, sáska és más mezei bogárféle kitűnő eledel – tápláló és könnyű -, s ezzel a gólyák is tisztában voltak…

 

…A nappalok azonban egyre rövidülnek, s az éjszakák egyre hosszabbak. Reggel felé hűvös már a levegő, s a legyek – a meleg szülöttei – alig repülnek, csak ülnek a falon, gerendán, levelek alján, mintha a mulandóságon gondolkodnának.

 

„…Az akácfákon már idei gerlék kurrogtak, a kakukk csak ritkán kiáltott az erdő tikkadt mélyén; búzatáblák helyén kemény keresztek nőttek, és a tarlók felett a nyár delére harangozott egy kolomp. Ekkor felállt az öreg róka, és elindult fiaival az augusztus felé…”

 

„De most békesség és csend ül az augusztusi tájon, csak a gólyamadár röpteti fiait a torony felett. Szikrázik a kereszt a messzeségben, és felette folyik a fárasztó torna, hogy a gólyanemzetség fiataljai fáradhatatlan szárnyakkal kelhessenek messze útra kisboldogasszony táján, amikor csendes, litániás ének zsong ki a templomból, és virágfüzérek sóhajtják szomorú, halódó illatukat a kőkereszt omladozó párkányán.

 

Augusztus van. A nappal még tündöklő és forró, a természet terített asztalán még nyüzsög az élet és eleség, de a vándormadár már megindult a messze évezredes út jeltelen országútjain.

 

A tarlókon apró kék virágok fakulnak, az utakon és legelőkön pedig sudár virágjában pompázik a királygyertya. Csupa ragyogás a határ, csupa útra készülő pompa

 

„…Örökké! - mondta a kislány, azután csak nézték egymást, és nem gondoltak arra, (...) hogy ezt a szót milliárd ember mondta ki előttük hittel és hazudva, imádva és bemocskolva, és ennek a szónak nem ártott semmi, mert mindig újraszületik, mert az emberré lett embernek ez volt az első értelmes szava…

 

"Szeretek otthon lenni...

 

"Szeretek otthon lenni, az én helyemen, a gondolataimmal, ahol mindentől jól érzem magam, védetten, ahol megtanultam élvezni a béke pillanatait, és kis kortyokban inni az életem."

 

(Rita Calarco)

Szeretem...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretem...

Szeretem az álmos, elnyújtott reggeleket

A nap első fénylő sugarát, mely rám talál

A csillagokkal megtelt hűvös éjszakákat

A meghitt otthont, mely mindig hazavár.

 

Szeretem, ahogyan a fák árnyékot vetnek

Az illatos virágok sokszínű, tarka pompáját

A csendet, amely álmok szövésére késztet

A békességnek amit kapok, minden óráját.

 

Szeretem a világot sok furcsaságával együtt

Elraktározok szívemben minden apró örömöt

Hogy ha elbizonytalanodnék hosszú utamon

Abból merítsek a folytatáshoz mindig új erőt.

 

Mi kell a boldogsághoz? Mi egyre csak hajtunk

Valami még szebb, jobb, és hatalmasabb után

Csak akkor látjuk, milyen gazdagok voltunk, ha

Ráébredünk, amiért küzdöttünk; tárgyak csupán.

 

Az együtt átélt élmények, szeretetben töltött idő

Abból, amit az élet nyújthat: a legszebb csoda

Ez az, ami örök, a miénk, hisz a részünkké válik

Az igazi érték, melyet nem veszíthetünk el soha.

 

(Sun Belle)

"Tudod mikor vagy a leggazdagabb?

"Tudod mikor vagy a leggazdagabb?

Ha nyugalom van a házadban, ha béke van az otthonodban, ha összetartás van a családodban, ha a szeretteid ott vannak veled az életedben, ha szeretet van a szívedben és jóság a lelkedben."

 

(Lippai Marianna)

A LÉLEK SZÉPSÉGES GYÜMÖLCSEI...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A LÉLEK SZÉPSÉGES GYÜMÖLCSEI..

 

Nyíljon a szívedben

a SZERETET rózsája,

te mutass jó példát,

ha megütnek kővel,

add vissza kenyérrel,

és jó testvére leszel

felebarátodnak.

 

Engedd,

hogy a Szentlélek

megáldja életed,

más szemmel látod,

a napfelkeltét s napnyugtát,

igazi ÖRÖM költözik

a szívedbe,

imádságos boldog órák.

 

Zajos világ,

sehol a csend,

csak Isten BÉKESSÉGe

a te lelki csendességed,

belső világod

az erősséged,

Fénye eggyé válik Veled,

ez a tiszta harmónia

az ALÁZAT fűzére.

 

Állj meg ne siess,

bízz magad Rá,

hagyd, hogy vezessen,

a TÜRELEM érdem,

esély a reményhez,

út a Fény felé,

pihenj le a Tenyerében,

s nem kell a holnaptól félned.

 

Bármilyen keserű

is volt az életed,

Te légy csak

mindig szerény,

a JÓSÁG minta képe,

a gyülölet rólad

leperegjen,

mosolyod ragyogjon,

akkor is ha fáj,

s ordítani volna kedved.

 

Ó mennyi sok szív,

csatákat szenvedett,

a tiéd háborúban győzedelmeskedett,

mégis adj még,

ha lehet,

mert adni mindig jobb,

SZÍVESSÉGért

ne várj köszönetet.

 

Az Urat tiszteld és imád,

hiszen a legjobb barát,

Aki nem hagy

soha cserben,

mert a Szava szent,

titkaid őrzője,

tested orvosa,

szíved táplálja,

lelked Megváltója,

a HŰSÉG csatlósa.

 

Hírdesd az Evangélium

Igéit

áradjon belőled,

a báj s a SZELÍDSÉG,

elnyered

az Úr kegyelmét,

s végtelen szeretetét,

úgy élj,

hogy kedve teljen benned,

legyél örömteli gyermeke.

 

Neked is van

szabad akarat,

jól használd fel Krisztusban,

ne feszítsd túl a határt,

az Urat meg ne bánd,

se szóval se tettel,

ne vesszen el

a MÉRTÉKLETESSÉG,

s a határ lesz

a csillagos ég.

 

(írta :Jáczku Julianna)

 

Hogy mi az a "rossz"?

 

Hogy mi az a "rossz"?

 

Bármit megváltoztathatsz, bármit jóra fordíthatsz, bármit elkezdhetsz, bármit megvalósíthatsz. Csak teremtened kell.

 

A háború nem valami. A háború a béke hiánya. Nem a háború megszüntetésével kellene foglalkozni, hanem a béke megteremtésével.

 

A félelem sem valami. A félelem a hit hiánya. Nem a félelem megszüntetésével kellene foglalkozni, hanem a hited megtalálásával.

 

A szenvedés sem valami. A szenvedés a boldogság hiánya. Nem a szenvedést kell csökkenteni, hanem a boldogságot felismerni.

 

A betegség sem valami. A betegség is csak az egészség hiánya. Nem a betegséggel kellene foglalkozni, hanem az egészséggel...

 

Ne a negatív dolgok megszüntetésével foglalkozzatok, hanem a pozitív dolgok felismerésével.

 

Ne a rosszat pusztítsátok, hanem a jót teremtsétek!

Csak teremts, teremts, teremts...

 

És akkor szép lassan minden rossz eltűnik az életedből.

És akkor szép lassan megváltozhat a VILÁG!!

 

Szabó H Andrea

 

Életfestők

Önfeledten, táncolva és dalolva éled meg igazi önmagad! Akkor vagy szabad!

 

" Aki nem táncol, nem tudja, mi történik itt!"

Ez a nagy mondás Jézustól való, aki egy rejtett tanítása szerint (,,János cselekedetei") elfogatása és halála előtt táncba vitte tanítványait. Táncolt és boldogan nevetve dalolt velük. ,,Fogjátok meg egymás kezét, és táncoljatok! És lássátok magatokat bennem, aki dalolok!"

A mondás értelme: csak ha eltölt az öröm, akkor jársz a valóságban. Bánatosan, örömtelenül nem a valóságban élsz. Hanem egy rossz álomban.

Az élet fényes és gyönyörű!

Önfeledten, táncolva és dalolva éled meg igazi önmagad! Akkor vagy szabad! Még akkor is, ha holnap meghalsz! Mert a felhő nem győzhet a Nap felett! És az élet nem szürke, kétségbeejtő, reménytelen, ahogy szorongó egód gondolja, hanem fényes és gyönyörű! Táncolnak a levegőben még a porszemek is!

Emlékszel Zorba táncára? ,,Táncoljunk, uram - kiáltotta vidáman a legnagyobb bajban -, a zene majd megjön valahonnan!" És meg is jött!

 

(Müller Péter)