2024. július 28., vasárnap

Szeretem...

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

Szeretem...

Szeretem az álmos, elnyújtott reggeleket
A nap első fénylő sugarát, mely rám talál
A csillagokkal megtelt hűvös éjszakákat
A meghitt otthont, mely mindig hazavár.
 
Szeretem, ahogyan a fák árnyékot vetnek
Az illatos virágok sokszínű, tarka pompáját
A csendet, amely álmok szövésére késztet
A békességnek amit kapok, minden óráját.
 
Szeretem a világot sok furcsaságával együtt
Elraktározok szívemben minden apró örömöt
Hogy ha elbizonytalanodnék hosszú utamon
Abból merítsek a folytatáshoz mindig új erőt.
 
Mi kell a boldogsághoz? Mi egyre csak hajtunk
Valami még szebb, jobb, és hatalmasabb után
Csak akkor látjuk, milyen gazdagok voltunk, ha
Ráébredünk, amiért küzdöttünk; tárgyak csupán.
 
Az együtt átélt élmények, szeretetben töltött idő
Abból, amit az élet nyújthat: a legszebb csoda
Ez az, ami örök, a miénk, hisz a részünkké válik
Az igazi érték, melyet nem veszíthetünk el soha.
 
(Sun Belle)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése