“Ne hagyj semmit későbbre.
Később kihűl a kávé.
Később elveszíted az érdeklődésedet.
Később a nappal éjszakává fog változni.
Később az emberek felnőnek.
Később az emberek megöregszenek.
Később az élet elmúlik.
Később megbánod, hogy nem tettél meg valamit...amikor megvolt rá az esélyed.
Az élet egy röpke tánc, az előttünk kibontakozó pillanatok finom egyensúlya, soha többé nem térünk vissza egészen ugyanúgy.
A megbánás olyan keserű tabletta, amit le kell nyelni, egy olyan súly, amely az elszalasztott esélyekből, és a kimondatlan szavakból összekovácsolódva nyomja teherként a lelket.
Szóval ne hagyjunk semmit későbbre. Ragadd meg a pillanatokat, ahogy jönnek, kitárt szívvel és kitárt karokkal, hogy el tudd fogadni az előtted álló lehetőségeket. Mert végül nem azokat bánjuk meg, amiket megtettünk, hanem azokat, amiket nem tettünk meg, a kimondatlan szavakat, a beteljesületlen álmokat.”
Mielőtt kihűl a kávé
(Toshikazu Kawaguchi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése