Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi, lelki javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a virágokat, fákat, a csoda szép napvilágot, hallhatja a madarak énekét, ha együtt lehet azzal, akit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek a legfontosabbak a boldogsághoz, mert ez a lélek virágos kertje.... (Wigner Jenő)
2024. november 4., hétfő
Egy elszakíthatatlan karmikus szál...
2024. október 19., szombat
Látlak Bárhol, bármikor
Látlak
Bárhol, bármikor
"Miként is mondjam, hogy értsd?!
Hiányod marja testem,
lelkem minden szegletét!
Ott várlak, hol lelkünk egymásra vár,
gyermeki mosollyal az eget bámulván
szívünk egymásra talál!
Ott, hol a múlt nem fáj,
a jövő rejtelmekkel vár!
Halld meg szívem, hisz érted dobban!
Így leszek én teljes melletted jóban és rosszban!
Nézz mélyen a szemembe,
lásd meg magad benne!
Itt vagy bennem mélyen, hordozlak magammal,
míg csillagok ragyognak az éjben!"
(Herczeg Zsolt Martin)
2024. június 21., péntek
Költészet, szépség, romantika, szerelem: ezek azok, amiért érdemes élni!"
2022. december 11., vasárnap
Éjszaka a folyónál
2021. július 23., péntek
Amikor szeretsz…
Amikor szeretsz…💕
Ha szeretsz valakit, nem hagyod, hogy a romantika elhalványuljon köztetek. Nem bánsz a szerelmeddel hercegként vagy hercegnőként kezdetben, majd hanyagolod el, ha már azt gondolod, biztosan a tiéd.
Ha szeretsz valakit, nem veszed a jelenlétét természetesnek. Nem felejted el, milyen szerencsés vagy, hogy ő veled van.
Amikor szeretsz valakit, minden egyes nap erőfeszítéseket teszel érte.
Néha ez azt jelenti, hogy apró dolgokat teszel meg neki, például elmosogatsz, mert ő későn ér haza, vagy felszerelsz egy polcot, amire régóta vágyott.
Máskor meg hordod azt a pulóvert, amit tőle kaptál, annak ellenére, hogy kicsit sem tetszik, mert a színe borzalmasan sápaszt, vagy üzenetet küldesz neki egy gyorsétterem elől, hogy mit enne, mert szívesen viszel neki.
Amikor szeretsz valakit az erőfeszítés néha abból áll, hogy nevetsz az após borzalmas faviccén, hadd örüljön ő is és az édesapja is. Néha pedig abból, hogy olyan filmet választasz a moziban, ami a párodat érdekli, de téged nem annyira.
A szeretet kifejezése néha csak egy bók az új frizuráról. Máskor pedig az erőfeszítés azt jelenti, hogy viszed a párod táskáját, hogy a keze szabad lehessen. Vagy egy kedvenc süti a sarki cukrászdából, mikor nincs semmiféle jeles alkalom.
Néha az erőfeszítés azt jelenti, hogy kilométereket kell megtenned, hogy meglátogassatok egy rokont vagy barátot, vagy el kell menni valamilyen különleges eseményre, amin egyáltalán nem is szeretnél részt venni, mert tudod, hogy ez boldoggá teszi a kedvesed.
Amikor szeretsz valakit a kapcsolatért dolgozni kell. Küldeni egy üzenetet, ha késel, hogy a másik ne aggódja halálra magát. Meglepetésszerűen telefonálni, hogy a másik érezze, gondoltál rá, vagy csak azért, hogy halld a hangját.
Kimutatni a büszkeséget, amiért veled van, a szeretetet, amit érzel, a kötődést, ami köztetek alakult.
Néha az erőfeszítés csupa apró dolgokat jelent, azokat a dolgokat, amelyek két másodpercig tartanak. De néha éppen ezek az apróságok számítanak a legtöbbet.
(Mirage)
2021. július 6., kedd
Bár az élet hétköznapokból áll...
Bár az élet hétköznapokból áll, amiben ott van a munka, ott vannak a harcok, de ha van Valaki ezekben a hétköznapokban, akkor egészen más a világ. Romantikus.💕 És akkor van értelme mindennek, akkor szép a szép és jó a jó. Akkor szebbek és illatosabbak a virágok, akkor édesebbek az ízek, akkor süt fényesebben a Nap, és akkor érzi az ember, hogy miért is született valójában.
2020. május 23., szombat
Vágyak dallamán
Vágyak dallamán
Sirályok szállnak a fejünk felett,
énekük természettel összecseng.
Révbe értünk vágyaink szigetén,
pillád rebben, mosolyt hintesz felém.
Összefonódva ülünk a parton,
tenger zenél lágy, fodrozódó hangon.
Pálma is susog, mely beszáll e dalhoz,
magával ragad, mint egy szép sanzon.
Huncut napfény vízen járja táncát,
szikrázó szívünk bontogatja szárnyát,
érzéseink hulláma mindent átjár.
2019. május 7., kedd
Boldogságsziget
az álmok tengerén,
csak ketten jártunk ott,
kedvesem, te és én.
Selymes, kék vízében
úszkáltunk boldogan,
korallszirtek között
kergettünk halakat.
Boldog delfinek
játszottak köröttünk,
szerelmes szívünkkel
eggyé vált a testünk.
Pálmafák árnyékában
homokba feküdtünk,
egymást átölelve
boldogan pihentünk.
Csókoddal ébresztettél,
ajkammal köszöntem,
tüzesen izzó tested
szívemet perzselte.
Hűs forrást kerestünk,
szomjunkat oltottuk,
friss, éltető víztől
új csókra szomjaztunk.
Mindig kék volt az ég,
ragyogott ránk a nap,
kéz a kézben jártuk
gyönyörű utunkat.
De jött egy tengerár,
hatalmas hullámok,
mely minket egymástól
messzire elsodort.
Életem ladikján
egyedül bolyongok,
sötét tengereken
múltamat kutatom.
Tudom, van egy sziget
az élet tengerén,
hol egyszer találkozunk
mi ketten, te és én.
Ott élünk boldogan,
amíg szívünk dobban,
lábunk nyomát az idő
homokkal borítja.
2019. január 26., szombat
Este
Este
Bent ropog a tűz, táncol a láng,
Nyugalom árad, csend és béke,
Bár minden napnak így lenne vége...
Még nem alszom, érzem ölelésed,
Érzékelem még a fényt, a sötétet,
Lassan a csend álmot hoz ránk,
Kint fehérlik csendes mesevilág,
Itt bent ropog a tűz, táncol a láng.
2018. június 20., szerda
Szívandalgó
Melegséggel tölt el.
Tekinteted mély varázsa
Hódolóddá szentel.
Igen, lelkem igénye vagy,
Melegséggel tölt el.
Szíved mélysége oly nagy,
Reszketés költ fel.
Nincs mosoly nélküled nekem,
Melegséggel tölt el.
Aggódva tördelem kezem,
Sose hagyj el.
Lábad íve térded mögött
Melegséggel tölt el.
Szent hely az, a csókok között
Óvom törődéssel.
Üres szoba illatod uralja,
Melegséggel tölt el.
Hogy itt jártál, elárulja
Szívem lüktető örömmel.
A fényalagút végén ott állsz,
Melegséggel tölt el.
Kitárt karoddal rám vársz
Örök öleléssel.
Angyalszárnyakon
maga után csalva a Nap tüzét,
megrészegülve ébred a Föld,
hallgatva egy rigó énekét.
Álmos takarók halkan összesúgnak,
kifecsegik az éj neszét,
ölelő karokról, sóhajokról szólnak,
felidézik a szerelem éjjelét.
Az ablakok hunyorogva nézik
a két testet, mely egybeforrt,
vigyáznák még őket a fénytől,
de az álnok áttör rajtuk, és behatol.
Angyalszárnyakon megjött a hajnal,
szégyenlősen lesüti szemét,
rózsás színeivel betakarja
a szépséget, mit Isten alkotott.
2018. május 9., szerda
Várakozás éjjele
Több éjen hosszan fenn vagyok,
Álmodnék én, de még nem merek,
Vár még feladat, nincs még "vége lett".
Vár még a jó idő, a napsütés, fuvallat,
Pihenést hozó, s éjjeli nyugalmat.
Vár még, de most még nem jött el.
Csendes az éj, már mindenki elpihent,
Én vagyok csak itt, meg a csillagok,
Pedig tudom, a reggel robogni fog.
Én nem hunytam még álomra szemem,
Rád gondolok, de nem vallom úgy sem meg...
Nem vallom be, mit gondolok, érzek,
Sálamon illatot hagyott kezed,
Vánkosommá fogadtam válladat,
Hozzád bújnék, de tudom, nem szabad.
Csillagos éjen te már rég lecsuktad szemed,
Én ébren vagyok, és várom ébredésedet...
2018. április 30., hétfő
Szeretlek
Mint, napfény, melengess!
Mint pohár víz, oltsd szomjam!
Mint lágy dallam, vigasztalj!
Virágnak illata,
Lágy, selyem esése,
Emlékek szépsége
Életed kísérje...
A kezem simogat,
A hangom vigasztal,
A szemem biztatgat,
Én magam - szeretlek...
2018. január 15., hétfő
Gyere közelebb
bújj ide hozzám, látod, kicsit sem félek,
ha velem vagy, hiszek a tündérmesében,
hogy kerek a világ, és csoda az élet.
Hagyd a gondot, ne kínozd, gyötörd a lelked,
mint megkopott ruhát, vesd le összes terhed,
életed egén, ha bánatfelhők gyűlnek,
tudd, hogy minden nap új csillagok születnek.
Csillag vagy magad is, mind közül a legszebb,
lépteid nyomán virágok felnevetnek,
örömpillangók repdesnek száz irányba,
s mosolyod belépő egy boldog világba.
Koromszínű éjben vagy halvány gyertyafény,
éhes szívnek szeretetkenyérből karéj,
napsütés vadul tomboló vihar után,
ölelés egy átvirrasztott élet alkonyán.
Gyere közelebb, suttogj valami szépet,
bújj ide hozzám, látod, kicsit sem félek,
ha elmész, vége lesz e tündérmesének,
hisz magad vagy a csoda, s vele az élet.
2018. január 10., szerda
Kézfogó
ujjak útra kelnek,
tétova kisujjak
egymáshoz sietnek,
ártatlan mosollyal,
gátlást félretéve
belesimulnának
jó meleg tenyérbe,
előbb kicsit félve,
majd egyre bátrabban
összekapaszkodnak
örömtől ittasan,
kéz fonódik kézbe,
ujjong a pillanat,
jó csendben pihenni
egymás szíve alatt.
2017. december 15., péntek
Szeretlek, mint...
Kitárnád-e felém a két karod?
Vagy kinevetnél, és a végtelennek
Zuhanó lelkem csak odadobod?
Szeretlek, mint a májusi napfényt
A nyíló orgona, az akácvirág.
A pacsirta, mely gyönyörűn trillázik,
S a kert virága, mi szórja illatát!
Szeretlek, mint anyját a kicsi gyermek,
Folyó a tengert, ha végre rátalál,
S annyira, mint a vágyódó a hajnalt,
Ha a nap vörösen szórja sugarát!
Szeretlek, mint bogár a virágot,
Mely illatával csábítja oda,
Megélve együtt a szép románcot,
Hisz a földi élet csak múló csoda!
Szeretlek, mint ellentét a párját,
Mert nélküle csak félkarú a szó!
Vágyón, ahogy a Hold keresi társát,
S boldog, ha néha együtt látható!
Mint álmot, melyet oly jó megálmodni,
Árnyékot, hűs csendet, erdő illatát,
Hisz álmok nélkül nagyon nehéz élni,
S a csillagfényes tavaszi éjszakát!
Földi létünk morzsái közt érzem:
Ó, szerelem, te csodás érzelem,
Szívemből nem hagylak kitörölni,
Mindaddig, még lesz bennem értelem!
Ha elmondhatnám, mennyire szeretlek,
Nem mennék vele, tudom, semmire.
Hisz más a vágy, más a nagybetűs élet,
Ki figyel ma már, az érzelmekre?
2017. december 10., vasárnap
Hitted volna?
Jöttél e világra,
Jön egyszer valaki,
Gyógyír a bánatra...
Szép szavakból épít
Lelkednek palotát,
Csókja, ölelése
Repít világon át...
Öröm tölti lelked,
Valahányszor látod,
Beragyogja napod,
Vele édes álmod...
Hitted volna?
2017. július 3., hétfő
Magányos estén
ablak alatt egy tücsök zenél!
Puha párnák helyett válladra
hajtom fejem, s csendben
hallgatom, mit szíved üzen!
Esti kertben...
Esti kertben...
Hallgatag,
Csend csobog körűlünk,
Halk patak,
Mint szomoru fűzfák szelíd domboldalban,
Halk patakra halkan
Hajlanak.
Fönt a szép ezüst ég
S hold lobog,
Istenem, leszünk még
Boldogok?
Kebleden a fejem:
Jó volna örökké ezen a kis dombon
Szívedet hallgatnom,
Hogy dobog.
2017. július 1., szombat
Egy képbe zárt emlék
Mely meg sem történt még,
Vágyálom, remények,
Mely egyre bennem ég.
Ahogy állsz a fényben,
Ingben és meztelen,
Kezedben az ecset,
S kávé forr nesztelen.
Rám nézel, mosolyogsz,
Szemed vággyal telve,
Megértőn, biztatón,
Nem vár semmi jelre.
Mögötted kalicka,
Nyitva áll, szabadon,
Hadd szálljon a madár,
Ha hívja a vadon.
De ez a menedék
Otthona örökre,
Torz, hamis életnek
Az egyenes tükre.
Mert itt mind valódi,
Nincs hamisság benne,
Minden oly egyszerű,
Másmilyen lehetne?
Szeretet, tisztelet,
Igazság, érzelem,
Mert ez a menedék
Örökre végzetem.
Egy képbe zárt emlék,
Mely egyre bennem ég,
Ott állsz, és rám nézel,
S megszűnik föld és ég.


















