A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantika. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. november 4., hétfő

Egy elszakíthatatlan karmikus szál...

 

A KÖNYV MAGA AZ ÉLET! Tűz és szenvedély, nehézség és fájdalom, remény és szeretet. Fordulatokban bővelkedő, izgalmas szálakon végigvezetett, a sors tanításaival teli párkapcsolati történet egy lélektársi kapcsolaton keresztül a szerző legújabb (misztikus) romantikus regényben.
 
Egy rövidebb részlet:
 
„Frank felsóhajtott, majd egy nagy levegőt vett:
-Nem, ez nem szerelem, ez más volt, ez sokkal több annál. Ez nem a tudat, nem az elvarázsolt gondolatok, nem a fizikai világ, ez a lelkek játéka. Egy gyönyörűség még akkor is, ha a kapcsolat nem úgy alakul. Egy örök kötelék ősidők óta, amely mindig is volt és mindig is lesz. Egy elszakíthatatlan karmikus szál, még abban az esetben is, ha nem vagyunk egymásnak... A két lélek csodálatos érzéssel jelez, gyönyörű szeretettel önti el a másikat, amikor a tudat tiszta és képes a befogadásra. Ez, amikor a lelkek által a két személy felismeri egymást, és az a csodálatos érzés a mellkasnál melenget, amikor onnan kiindulva elönti az egész testet, ez maga a gyönyör. Olyan, mint amikor a pár érintkezik egymással, amíg átélik a szerelem csúcsát, a beteljesedést, csak itt nincs szükség szavakra, itt nincs szükség érintésre, ez a gyönyörű érzés belülről áramlik szét. Elönti az egész testet hosszasan, percekig, addig és olyan erővel, amit még elbír a test... Ez csak egy lélekkel lehetséges, mindössze egyetlennel mindenki esetében. Azzal, akivel ez a karmikus szál létezik, akivel ősidők óta együtt létezik...”
 
(Melin Cedamus)

2024. október 19., szombat

Látlak Bárhol, bármikor

 




 

 

 

 

 

 

Látlak

Bárhol, bármikor

"Miként is mondjam, hogy értsd?!
Hiányod marja testem,
lelkem minden szegletét!
Ott várlak, hol lelkünk egymásra vár,
gyermeki mosollyal az eget bámulván
szívünk egymásra talál!
Ott, hol a múlt nem fáj,
a jövő rejtelmekkel vár!
Halld meg szívem, hisz érted dobban!
Így leszek én teljes melletted jóban és rosszban!
Nézz mélyen a szemembe,
lásd meg magad benne!
Itt vagy bennem mélyen, hordozlak magammal,
míg csillagok ragyognak az éjben!"

 

(Herczeg Zsolt Martin) 

2024. június 21., péntek

Költészet, szépség, romantika, szerelem: ezek azok, amiért érdemes élni!"

 

"Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert az menő.
Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk. Az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel.
Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság: ezek mind nemes dolgok, kellenek a létfenntartáshoz. De a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amiért érdemes élni!"
 
(Holt költők társasága)

2022. december 11., vasárnap

Éjszaka a folyónál

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Éjszaka a folyónál
 
Talán egyszer majd érzed azt, amit akkor éreztem,
táncoltunk a hold fényében, érintettelek, nem féltem.
Ölelt két karod, s lehúzott a parti homok leple alá,
testünk folytatta táncát meztelen, s szívem lelked falá.
 
Kínokat nem éreztünk, hiába korbácsolt a folyó vadsága,
megszűnt a valóság, elvitt minket a szenvedély buja sodrása.
Kezem finoman érintette, folyó vize által nedvessé lett bőröd,
ott akkor meghaltam örökre, meggyilkolt, díszes szerelem tőröd.
 
Szívembe döfted, ne felejtsem, ezerszer, s ezerszer forgattál rajta,
vérem nem csordult ugyan , de a nyomát mélyen ott belül hagyta.
Szótlanul feküdtünk ajkam égett, melyen lángolt csókod égető jele,
nem oltottam az áradó folyóból, hisz elrabolt a szerelem heve.
 
A Hold árulkodott a kósza csillagoknak, nem tartotta a száját,
az éjszaka kegyes volt velünk, nekünk adta az összes báját.
A bagoly ott az ágon, emlékszel, azon a korhadt fenyő ágán,
elfordította a fejét, nem szólt, csak csodálkozott két ember vágyán.
 
(Dóró Sándor)

2021. július 23., péntek

Amikor szeretsz…

Amikor szeretsz…💕

Ha szeretsz valakit, nem hagyod, hogy a romantika elhalványuljon köztetek. Nem bánsz a szerelmeddel hercegként vagy hercegnőként kezdetben, majd hanyagolod el, ha már azt gondolod, biztosan a tiéd.

Ha szeretsz valakit, nem veszed a jelenlétét természetesnek. Nem felejted el, milyen szerencsés vagy, hogy ő veled van.

Amikor szeretsz valakit, minden egyes nap erőfeszítéseket teszel érte. 

Néha ez azt jelenti, hogy apró dolgokat teszel meg neki, például elmosogatsz, mert ő későn ér haza, vagy felszerelsz egy polcot, amire régóta vágyott.

Máskor meg hordod azt a pulóvert, amit tőle kaptál, annak ellenére, hogy kicsit sem tetszik, mert a színe borzalmasan sápaszt, vagy üzenetet küldesz neki egy gyorsétterem elől, hogy mit enne, mert szívesen viszel neki.

Amikor szeretsz valakit az erőfeszítés néha abból áll, hogy nevetsz az após borzalmas faviccén, hadd örüljön ő is és az édesapja is. Néha pedig abból, hogy olyan filmet választasz a moziban, ami a párodat érdekli, de téged nem annyira.

A szeretet kifejezése néha csak egy bók az új frizuráról. Máskor pedig az erőfeszítés azt jelenti, hogy viszed a párod táskáját, hogy a keze szabad lehessen. Vagy egy kedvenc süti a sarki cukrászdából, mikor nincs semmiféle jeles alkalom.

Néha az erőfeszítés azt jelenti, hogy kilométereket kell megtenned, hogy meglátogassatok egy rokont vagy barátot, vagy el kell menni valamilyen különleges eseményre, amin egyáltalán nem is szeretnél részt venni, mert tudod, hogy ez boldoggá teszi a kedvesed.

Amikor szeretsz valakit a kapcsolatért dolgozni kell. Küldeni egy üzenetet, ha késel, hogy a másik ne aggódja halálra magát. Meglepetésszerűen telefonálni, hogy a másik érezze, gondoltál rá, vagy csak azért, hogy halld a hangját.

Kimutatni a büszkeséget, amiért veled van, a szeretetet, amit érzel, a kötődést, ami köztetek alakult.

Néha az erőfeszítés csupa apró dolgokat jelent, azokat a dolgokat, amelyek két másodpercig tartanak. De néha éppen ezek az apróságok számítanak a legtöbbet.

 

(Mirage)

2021. július 6., kedd

Bár az élet hétköznapokból áll...

Bár az élet hétköznapokból áll, amiben ott van a munka, ott vannak a harcok, de ha van Valaki ezekben a hétköznapokban, akkor egészen más a világ. Romantikus.💕 És akkor van értelme mindennek, akkor szép a szép és jó a jó. Akkor szebbek és illatosabbak a virágok, akkor édesebbek az ízek, akkor süt fényesebben a Nap, és akkor érzi az ember, hogy miért is született valójában.

 
(Csitáry-Hock Tamás)

2020. május 23., szombat

Vágyak dallamán

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vágyak dallamán


Sirályok szállnak a fejünk felett,
énekük természettel összecseng.
Révbe értünk vágyaink szigetén,
pillád rebben, mosolyt hintesz felém.

Összefonódva ülünk a parton,
tenger zenél lágy, fodrozódó hangon.
Pálma is susog, mely beszáll e dalhoz,
magával ragad, mint egy szép sanzon.

Huncut napfény vízen járja táncát,
szikrázó szívünk bontogatja szárnyát,
érzéseink hulláma mindent átjár.

(Kulcsár József) 

 

2019. május 7., kedd

Boldogságsziget

 
Boldogságsziget
Ma még csak álom

Létezik egy sziget
az álmok tengerén,
csak ketten jártunk ott,
kedvesem, te és én.

Selymes, kék vízében
úszkáltunk boldogan,
korallszirtek között
kergettünk halakat.

Boldog delfinek
játszottak köröttünk,
szerelmes szívünkkel
eggyé vált a testünk.

Pálmafák árnyékában
homokba feküdtünk,
egymást átölelve
boldogan pihentünk.

Csókoddal ébresztettél,
ajkammal köszöntem,
tüzesen izzó tested
szívemet perzselte.

Hűs forrást kerestünk,
szomjunkat oltottuk,
friss, éltető víztől
új csókra szomjaztunk.

Mindig kék volt az ég,
ragyogott ránk a nap,
kéz a kézben jártuk
gyönyörű utunkat.

De jött egy tengerár,
hatalmas hullámok,
mely minket egymástól
messzire elsodort.

Életem ladikján
egyedül bolyongok,
sötét tengereken
múltamat kutatom.

Tudom, van egy sziget
az élet tengerén,
hol egyszer találkozunk
mi ketten, te és én.

Ott élünk boldogan,
amíg szívünk dobban,
lábunk nyomát az idő
homokkal borítja.


(Uzelman János)

2019. január 26., szombat

Este

 Este

Kint fehér hó, mesevilág,
Bent ropog a tűz, táncol a láng,
Nyugalom árad, csend és béke,
Bár minden napnak így lenne vége...
Még nem alszom, érzem ölelésed,
Érzékelem még a fényt, a sötétet,
Lassan a csend álmot hoz ránk,
Kint fehérlik csendes mesevilág,
Itt bent ropog a tűz, táncol a láng.


(Pál Mária)

2018. június 20., szerda

Szívandalgó

 
Szívandalgó

Homlokodban hajad árnyéka
Melegséggel tölt el.
Tekinteted mély varázsa
Hódolóddá szentel.

Igen, lelkem igénye vagy,
Melegséggel tölt el.
Szíved mélysége oly nagy,
Reszketés költ fel.

Nincs mosoly nélküled nekem,
Melegséggel tölt el.
Aggódva tördelem kezem,
Sose hagyj el.

Lábad íve térded mögött
Melegséggel tölt el.
Szent hely az, a csókok között
Óvom törődéssel.

Üres szoba illatod uralja,
Melegséggel tölt el.
Hogy itt jártál, elárulja
Szívem lüktető örömmel.

A fényalagút végén ott állsz,
Melegséggel tölt el.
Kitárt karoddal rám vársz
Örök öleléssel.

(Major Tamás)

Angyalszárnyakon

 
Angyalszárnyakon

Angyalszárnyakon lopakodik a hajnal,
maga után csalva a Nap tüzét,
megrészegülve ébred a Föld,
hallgatva egy rigó énekét.

Álmos takarók halkan összesúgnak,
kifecsegik az éj neszét,
ölelő karokról, sóhajokról szólnak,
felidézik a szerelem éjjelét.

Az ablakok hunyorogva nézik
a két testet, mely egybeforrt,
vigyáznák még őket a fénytől,
de az álnok áttör rajtuk, és behatol.

Angyalszárnyakon megjött a hajnal,
szégyenlősen lesüti szemét,
rózsás színeivel betakarja
a szépséget, mit Isten alkotott.


(Egri Erzsébet)

2018. május 9., szerda

Várakozás éjjele

 
Várakozás éjjele

Ahogy fogynak a májusi napok,
Több éjen hosszan fenn vagyok,
Álmodnék én, de még nem merek,
Vár még feladat, nincs még "vége lett".
Vár még a jó idő, a napsütés, fuvallat,
Pihenést hozó, s éjjeli nyugalmat.

Vár még, de most még nem jött el.
Csendes az éj, már mindenki elpihent,
Én vagyok csak itt, meg a csillagok,
Pedig tudom, a reggel robogni fog.
Én nem hunytam még álomra szemem,
Rád gondolok, de nem vallom úgy sem meg...

Nem vallom be, mit gondolok, érzek,
Sálamon illatot hagyott kezed,
Vánkosommá fogadtam válladat,
Hozzád bújnék, de tudom, nem szabad.
Csillagos éjen te már rég lecsuktad szemed,
Én ébren vagyok, és várom ébredésedet...


(Árnyék és Fény)

2018. április 30., hétfő

Szeretlek

 
Szeretlek

mindennapi szavaink
Mint szellő, simogass!
Mint, napfény, melengess!
Mint pohár víz, oltsd szomjam!
Mint lágy dallam, vigasztalj!

Virágnak illata,
Lágy, selyem esése,
Emlékek szépsége
Életed kísérje...

A kezem simogat,
A hangom vigasztal,
A szemem biztatgat,
Én magam - szeretlek...

(Árnyék és Fény)

2018. január 15., hétfő

Gyere közelebb

 
Gyere közelebb

Gyere közelebb, suttogj valami szépet,
bújj ide hozzám, látod, kicsit sem félek,
ha velem vagy, hiszek a tündérmesében,
hogy kerek a világ, és csoda az élet.

Hagyd a gondot, ne kínozd, gyötörd a lelked,
mint megkopott ruhát, vesd le összes terhed,
életed egén, ha bánatfelhők gyűlnek,
tudd, hogy minden nap új csillagok születnek.

Csillag vagy magad is, mind közül a legszebb,
lépteid nyomán virágok felnevetnek,
örömpillangók repdesnek száz irányba,
s mosolyod belépő egy boldog világba.

Koromszínű éjben vagy halvány gyertyafény,
éhes szívnek szeretetkenyérből karéj,
napsütés vadul tomboló vihar után,
ölelés egy átvirrasztott élet alkonyán.

Gyere közelebb, suttogj valami szépet,
bújj ide hozzám, látod, kicsit sem félek,
ha elmész, vége lesz e tündérmesének,
hisz magad vagy a csoda, s vele az élet.


(Kerecsényi Éva)


2018. január 10., szerda

Kézfogó

 
Kézfogó

Kéz keresi párját,
ujjak útra kelnek,
tétova kisujjak
egymáshoz sietnek,
ártatlan mosollyal,
gátlást félretéve
belesimulnának
jó meleg tenyérbe,
előbb kicsit félve,
majd egyre bátrabban
összekapaszkodnak
örömtől ittasan,
kéz fonódik kézbe,
ujjong a pillanat,
jó csendben pihenni
egymás szíve alatt.


(Kerecsényi Éva)

2017. december 15., péntek

Szeretlek, mint...

 
Szeretlek, mint...

Ha elmondhatnám, mennyire szeretlek,
Kitárnád-e felém a két karod?
Vagy kinevetnél, és a végtelennek
Zuhanó lelkem csak odadobod?

Szeretlek, mint a májusi napfényt
A nyíló orgona, az akácvirág.
A pacsirta, mely gyönyörűn trillázik,
S a kert virága, mi szórja illatát!

Szeretlek, mint anyját a kicsi gyermek,
Folyó a tengert, ha végre rátalál,
S annyira, mint a vágyódó a hajnalt,
Ha a nap vörösen szórja sugarát!

Szeretlek, mint bogár a virágot,
Mely illatával csábítja oda,
Megélve együtt a szép románcot,
Hisz a földi élet csak múló csoda!

Szeretlek, mint ellentét a párját,
Mert nélküle csak félkarú a szó!
Vágyón, ahogy a Hold keresi társát,
S boldog, ha néha együtt látható!

Mint álmot, melyet oly jó megálmodni,
Árnyékot, hűs csendet, erdő illatát,
Hisz álmok nélkül nagyon nehéz élni,
S a csillagfényes tavaszi éjszakát!

Földi létünk morzsái közt érzem:
Ó, szerelem, te csodás érzelem,
Szívemből nem hagylak kitörölni,
Mindaddig, még lesz bennem értelem!

Ha elmondhatnám, mennyire szeretlek,
Nem mennék vele, tudom, semmire.
Hisz más a vágy, más a nagybetűs élet,
Ki figyel ma már, az érzelmekre?
 
 
(Hegedűs Gábor)
 
 

2017. december 10., vasárnap

Hitted volna?

 
Hitted volna?

Hitted volna, mikor
Jöttél e világra,
Jön egyszer valaki,
Gyógyír a bánatra...

Szép szavakból épít
Lelkednek palotát,
Csókja, ölelése
Repít világon át...

Öröm tölti lelked,
Valahányszor látod,
Beragyogja napod,
Vele édes álmod...

Hitted volna?


(Papp Tünde Judit)

2017. július 3., hétfő

Magányos estén

 
Magányos estén

Magányos estén csillagos az ég,
ablak alatt egy tücsök zenél!
Puha párnák helyett válladra
hajtom fejem, s csendben
hallgatom, mit szíved üzen!


(Czeglédyné B. Mária)


Esti kertben...


Esti kertben...

Esti kertben űlünk
Hallgatag,
Csend csobog körűlünk,
Halk patak,
Mint szomoru fűzfák szelíd domboldalban,
Halk patakra halkan
Hajlanak.

Fönt a szép ezüst ég
S hold lobog,
Istenem, leszünk még
Boldogok?
Kebleden a fejem:
Jó volna örökké ezen a kis dombon
Szívedet hallgatnom,
Hogy dobog.


(Tóth Árpád)

2017. július 1., szombat

Egy képbe zárt emlék

 
Egy képbe zárt emlék

Egy képbe zárt emlék,
Mely meg sem történt még,
Vágyálom, remények,
Mely egyre bennem ég.
Ahogy állsz a fényben,
Ingben és meztelen,
Kezedben az ecset,
S kávé forr nesztelen.
Rám nézel, mosolyogsz,
Szemed vággyal telve,
Megértőn, biztatón,
Nem vár semmi jelre.
Mögötted kalicka,
Nyitva áll, szabadon,
Hadd szálljon a madár,
Ha hívja a vadon.
De ez a menedék
Otthona örökre,
Torz, hamis életnek
Az egyenes tükre.
Mert itt mind valódi,
Nincs hamisság benne,
Minden oly egyszerű,
Másmilyen lehetne?
Szeretet, tisztelet,
Igazság, érzelem,
Mert ez a menedék
Örökre végzetem.
Egy képbe zárt emlék,
Mely egyre bennem ég,
Ott állsz, és rám nézel,
S megszűnik föld és ég.


(Springfoot)