Szívandalgó

 

Szívandalgó

Homlokodban hajad árnyéka
Melegséggel tölt el.
Tekinteted mély varázsa
Hódolóddá szentel.

Igen, lelkem igénye vagy,
Melegséggel tölt el.
Szíved mélysége oly nagy,
Reszketés költ fel.

Nincs mosoly nélküled nekem,
Melegséggel tölt el.
Aggódva tördelem kezem,
Sose hagyj el.

Lábad íve térded mögött
Melegséggel tölt el.
Szent hely az, a csókok között
Óvom törődéssel.

Üres szoba illatod uralja,
Melegséggel tölt el.
Hogy itt jártál, elárulja
Szívem lüktető örömmel.

A fényalagút végén ott állsz,
Melegséggel tölt el.
Kitárt karoddal rám vársz
Örök öleléssel.

(Major Tamás)