Apának lenni

 

Apának lenni

Apának lenni a legjobb érzés lehet,
Mikor apró kezecskék fogják a kezed,
Mikor ártatlan szemekkel felnéz rád gyermeked,
Kapaszkodna hozzád, mert tudja, hogy szereted.
Mikor átölel kis kezeivel, s erősen kapaszkodik beléd,
Megsimítja arcodat, s válladra hajtja kis, buksi fejét.
Szorosan öleli nyakad, mint akit el akarnak venni tőle,
Megsimítod hátát, dehogy vesznek, nyugtatod felőle.
Könnyezve mosolyogsz, mikor erősen szorítja ujjad,
Éj közepén elringatod, míg csak el nem szunnyad.
Alszik gyermeked halkan, szuszogva,
Alszol te is nyitott füllel, hallgatózva.
Felkapod a fejedet minden pici neszre,
Gyermekednek minden mozdulatát lesve.
S ha felsír a gyermeked az éjnek közepette,
Máris ugrasz fel, sietsz hozzá fejet vesztve.
Sietsz hozzá minden fáradtságot feledve,
Teácskát, tiszta pelust, krémet fogsz kezedbe.
Másnap a te szemeid állnak majd keresztbe,
De gyermeked boldog, s játszik majd nevetve.

(Czető László)