Hála Néked
Jöttem kedved dallamát kottázni,
Hogy visszajátsszam gitár húrjain.
Nem lehet szépséget elnótázni,
Lelkeket fütyülni kéz ujjain.
Szeretni kell, mi szemed sugara,
Áldozzon a szív sok dobbanással.
A testnek jogos, örök óhaja,
Mit a lélek kér a sóhajtással.
Tündérnek lenni biz épp oly nehéz,
Mint mosolyt csalni fagyos arcokra.
Van, ki mindkettőhöz bátor, merész,
S teszi ezt bájosan arcomra.
Te vagy ily tünemény, kaptalak én,
Hozott a jó világ, szivárványon.
Tett melléd igaz csábító reményt,
Kétely ne legyen az igazságon.
De tudom szerencsém, hisz megéltem,
Évtizedek rózsái nyílnak ki,
Több ez, mit életemtől reméltem,
Szeretlek, mondod, s mily óriási.
Hogy visszajátsszam gitár húrjain.
Nem lehet szépséget elnótázni,
Lelkeket fütyülni kéz ujjain.
Szeretni kell, mi szemed sugara,
Áldozzon a szív sok dobbanással.
A testnek jogos, örök óhaja,
Mit a lélek kér a sóhajtással.
Tündérnek lenni biz épp oly nehéz,
Mint mosolyt csalni fagyos arcokra.
Van, ki mindkettőhöz bátor, merész,
S teszi ezt bájosan arcomra.
Te vagy ily tünemény, kaptalak én,
Hozott a jó világ, szivárványon.
Tett melléd igaz csábító reményt,
Kétely ne legyen az igazságon.
De tudom szerencsém, hisz megéltem,
Évtizedek rózsái nyílnak ki,
Több ez, mit életemtől reméltem,
Szeretlek, mondod, s mily óriási.
(Major Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése