Esdeklés

 

Esdeklés

Csak egy sugarat szeretnék, fénylőt,
Olyat, mit szívhez köthetnék, végsőt.
Majd szólok a napnak, jó?
Ő olyan szép, jóravaló.
Mint tükör, áldó szavát küldeném,
És mint fény ontó csóvát, kérdem én,
Ugye szerethetünk még?
Szólj, mint izzó messzeség.

Minden lehullott szavat felszedek,
Míg kirakom, kínomban feszelgek.
És ha segítenél Te?
Belelátnék szívedbe.
Milyen szép sorokat formálnánk mi,
Betűk bársonyának ábrándozni.
Lesnénk örök titkukat,
Velük járnánk egy utat.

Világ, néked is szólok én esdve,
Teremtődnek legyen jó kedve.
Szólj Neki, itt vagyunk mi,
Időnk kevés csókolni.
Vagy szóljak az ördögnek, ő is "jó",
Száján izzó szavak, mint tűzhányó.
De túlzón sokat kér,
Hát küzdj meg a lelkünkért.
Harcolj értünk, tégy boldoggá, világ!
Harmatcseppnyi életünk dacvirág.
Engedd, hogy illatozzunk,
Méhekkel porozhassunk!

(Major Tamás)