Papp Ádám - Mély-Csend

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Papp Ádám - Mély-Csend

 

Amikor egyedül vagyok

mélyebben üt a csend,

és átalakít néhány dolgot -

ha hagyom - idebent,

és nem kérdi, hogy

kérem, akarom - e,

megteszi. Így formál,

jobbá tesz engem.

Először fáj, nagyon fáj.

Könnyeim futnak

szerte szét.

Azután lassan enyhül,

ami éget.

Így gyógyítom a magamét.

 

Régen talán féltem tőle,

s elűztem messze,

mert iszonyatos volt

a felismerés.

Mennyi dolog, amit nem

mertem magamért tenni,

mondani, adni.

Fájni féltem igazán,

nem akartam magam

bevallani.

 

És ma, ahogy vagyok,

úgy érzem az irány

jobb, mint tegnap

volt talán.

Kevés a kétség,

több a hit.

A Csend egy csoda,

és ha érted őt,

Elmondja a titkait. 

 

Ha nem szólsz, akkor is...

 

"A magány oldószere az őszinteség, őszinte pedig csak ahhoz lehetsz, akit szeretsz.

Olyan van, hogy nem mondok el neki mindent. Hallgatok, mert nem tartozik rá, vagy nem akarok fájdalmat okozni neki. Hallgathatok tapintatból is. De ha már megnyílok - ami nagy ritkaság -, csakis olyan előtt nyílok meg, akit szeretek.

Ha valakihez nem vagy őszinte, s nem akarod kinyitni előtte magad, biztos lehetsz, hogy a szó igazi értelmében nem szereted. Lehet az apád, az anyád vagy éppenséggel a gyereked. Lehet az élettársad is.

Ha az őszinteség a mércéd, megdöbbensz, hogy mennyien nem szeretik egymást. Páncélban járnak nappal, s páncélban fekszenek éjjel a kettős ágyban is, melyet csak az ölelés kényszerítő pillanatában nyitnak ki - de a lelkük magányos marad.

És még valami, aki igazán szeret úgyis ismer. Ha nem szólsz, akkor is. Magányunknak egyetlen - nem veszélytelen - oldószere van: az őszinteség."

 

(Müller Péter)

Ha nem vesszük észre...

"Arra kérlek, ha régóta egyedül élsz, magányos vagy és nem jön hozzád senki, feltétlenül nézd meg, hogy nem azért van-e, mert belülről fogod a kilincset?!

Nem baj, csak nézd meg! Lehet, hogy neked így a jobb, és ezt a sorsot te választottad. Nem baj!

A baj mindig csak ott van, ha valamit öntudatlanul csinálunk.

Ha nem vesszük észre, hogy nem áldozatok vagyunk, hanem tettesek, s az élet, amelyet élünk a saját, önmagunk által föl nem ismert gondolatok, érzések és varázslatok eredménye.

Lehet fogni a kilincset! Néha hasznos is.

Például jobb, a csendes magány, mint egy zűrös, megalázó, őrült kapcsolat.

De azt mindig tudnunk kell, hogy saját döntésünk, választásunk, és sorsteremtő mágiánk ez életünkben benne van. Nemcsak eljátsszuk létünk filmmeséjét, de a forgatókönyv jelentős részét is mi magunk írjuk."

 

 

(Müller Péter) 

"Néha csak arra vágysz...

 

 "Néha csak arra vágysz, hogy melletted legyen, kérdések és szavak nélkül. Nem vársz semmit, csak hogy érezd, nem vagy egyedül, hogy az üresség, amit olykor érzel, elmúljon, hogy ne érezd minden áldott nap azt, hogy egymagad vagy. Mert kell, hogy legyen valaki melletted, aki ha össze is dőlt körülötted minden, akár egy kártyavár, akkor felhúz a romok alól, kiemel, ha épp arra van szükséged és akit te is éppúgy kirángatsz a magány fogságából, mielőtt végleg elmerülne benne. Mert egy jó társ ilyen, kísér téged, amíg kísérhet és addig fogja a kezed, amíg érzi, hogy fognia kell." 

(Oh Carrie)

ZENE: AGE OF ECHOES - PERFECT SILENCE - YouTube

"Sok ember fél a csendtől...

"Sok ember fél a csendtől, a magánytól. Fél a tükörtől, amelyet a csend, a magány tart eléje. Mert az ember sohasem az, akinek társaságban látszik, akinek emberek között mutatja magát. Az ember mindig az, aki csendben, magányban... szembenéz önmagával". 

(Bozzay Margit)

Karácsony előtti gondolatébresztő...

Karácsony előtti gondolatébresztő...

Betlehem csillagai…

Betlehem csillagai ragyogtak két szemedben. Számoltad a napokat, türelmetlen léptekkel róttad az utcákat és édes gondokkal volt tele a szíved. Elterveztél mindent előre, megírtad a forgatókönyvet és lépteid ritmusát terveidhez igazítottad. Görnyedve cipelted a kosarat hazafelé, előre kiszámítva mindent, hogy szép legyen és jó...Munka után rácsodálkoztál egy-egy kirakatra, pénzed-számoltad, és tervezgettél. Mindent újra, másképp, elölről… Apró kis ajándékkosarak lapultak táskádban és félve rakosgattad őket mindig újabb és újabb titkosabbnál titkosabb polcocskákra, ingek és harisnyák aljára, féltve a titkot, meg ne lássa, meg ne tudja senki. Hátad mögé rejtett kezekkel lopóztál óvatosan a konyha mélyére, talán ott nem jár senki Rajtad kívül, egy csomag itt rejtve lesz.

Éjjel álmodból keltél és a hajnal, mint szorgalmas méhecskét a tűzhely mellett talált. Lisztet mértél és krémet kevertél, halkan és lábujjhegyen.

Munkahelyeden újabb és újabb örömpillangókról álmodtál és utad hazafelé megint csak egy kirakat előtt talált. Minden napon új vágyakat teljesített szereteted és érezted szíved melegét. Két kezed nem pihent, arcodon a várakozás mosolya és az Ünnep ragyogása. Nem kímélted önmagad, készültél és a várakozás izgalmában a készülődés óráiban elfelejtetted: Te is ünnepelsz. Neked is jár a Béke és a Szeretet, neked is született a Megváltó, Hozzád is érkezett.

Ülj egy kicsit le és pihenj. Fáradt arcodon a mosoly keserű lesz, két kezed remegése nem titkolható. Majd ha felragyognak a csillagok, és mennybe száll az ének, emelje fel lelked tisztaságát két tiszta kéz, a Gondtalan Ünnep keze. Oszd meg a terheket, és hidd el, könnyű lélekkel várod a Szeretet ünnepét. Engedd, hogy más is tegyen érted, mint ahogy Te teszed a dolgod másokért.

Oszd meg a gondokat, hogy gondtalan vidámsággal teljenek napjaitok. Együtt örüljetek és tervezzetek, együtt érezzétek a Lélek és a Halhatatlan Mindenség bánatot enyhítő mámorát. Kéz a kézben sétáljatok sorsotok útján, együtt cipelve annak kosarát.

Mikor majd együtt lesztek és örömtől ragyogó arccal néztek egymás szemébe, átölelve tartjátok, akiket szerettek, gondoljatok azokra is, akik egyedül róják az utcát, hideg és magányos szívvel. Gondoljatok azokra, akik kitaszított sorsukat már meg nem válthatják.

Gondoljatok a szegényekre és nyomorult sorsú, árva emberekre. És ha tudtok, segítsetek rajtuk.
Hiszen ők is valamikor kacagó, boldog gyermekként éltek, álmaik és vágyaik nekik is voltak. Ők is várták az Ünnepet, a Csodát, a Betlehemi Csillag ragyogását. Hát ne feledjétek Őket. Kérlek.

(Kuthy Zsuzsa) 

Érezted már valaha...?

Érezted már valaha, hogy teljesen belefáradtál a küzdelembe? Hogy nem maradt egy cseppnyi erőd? Azt gondoltad, hogy Rajtad már csak a csoda segíthet, mert egy lépést sem tudsz már megtenni?
Lelked teljesen kiüresedett, s hiába volt körülötted bárki, csak a magány mardosott belül? Legszívesebben elmenekültél volna az életedből, a testedből, csak legyen végre vége ennek a szörnyű érzésnek. Teret engedtél a szorongásnak, a félelem démonjai kergettek, s úgy hitted, semmi erőd a folytatáshoz.
Hiába imádkozol, kérsz, könyörögsz, mintha senki nem hallaná. Minden félelmetesen néma. Teljesen egyedül vagy.
Pihenj meg egy kicsit, és várj. Hidd el, egy olyan változás közeleg, amiben végre önmagadra találsz. A magány arra ösztönöz, hogy megbékélj magaddal. Ha békét kötsz lényeddel, senkire és semmire nem vagy ráutalva, harmonikussá válik életed. Fogadd el, bármi is jön, és tudd, hogy minden a lelked hozzájárulásával történik, és a Te javadat szolgálja.
Így kapsz lehetőséget szembenézni és megszabadulni a félelmektől. És amint ezek eltűnnek, ott fogsz állni Te, tisztán, ragyogóan, s talán végre megtudod, ki is vagy valójában...

Mohácsi Viktória

Aranyosi Ervin: Szavakat keresek

 

Aranyosi Ervin: Szavakat keresek

 

Szavakat keresek,
amik rólad szólnak,
szép szirmait bontják
mondanivalómnak.

 

Szavakat keresek,
miket még te sem tudsz,
míg a tiszta lelked
közelébe nem jutsz.

 

Hadd legyek hát tükröd,
lelked méltó párja,
szép szavakból készült
csodaszép ruhája.

 

Szavakat keresek,
amik rólad vallnak,
lüktetését adják
egy rólad írt dalnak.

 

Szavakat keresek
mit csak szívem ismer,
mely képes láttatni,
s hiszem, több nem is kell.

 

Hadd adhassam vissza,
mindazt, amit érzek,
mely nélkül a szívem
magányosan lézeng.

 

Szavakat keresek,
legyen szép üzenet,
mivel gyújtottad fel,
s őrzöd rég tüzemet.

 

Szavakat keresek,
dicsérőket, szépet,
Miért csatol hozzád
utunkon az élet.

 

Hadd mondjam el neked,
szívem összes titkát,
ahogy nem hallottad,
ahogy nem tanítják.

 

Szavakat keresek,
szívemben a hála,
melyek könnyű szárnyán
lelkem hozzád szállna.

 

Szavakat keresek,
s távolról már hallom,
szívem minden vágyát
velük most bevallom.

 

Hadd jusson el hozzád,
vidítsa fel lelked,
hogy tudd, az enyémet
magadhoz emelted.

 

Szavakat keresek,
melyből öröm árad,
biztonságban tudom
a szívemet nálad.

 

Szavakat kerestem,
s talán rájuk leltem,
amíg veled élek,
boldog az én lelkem!

 

Az egyedüllét...

Az egyedüllétet a szellemileg fejlett emberek élvezik.

 

(Mihail Litvak)

HÁLA.....

HÁLA.....

Éreztem biztosan…mégis meg kellett tapasztalnom a távolságot…. el kellett mennem ahhoz, hogy érezzem a hiányodat…. Meg kellett éljem a fecsegést, hogy észre vegyem a csendet…. Rabságban kellett élnem hogy felismerjem a szabadságot…. Látnom kellett a nyomort, hogy tudjam értékelni az életem….. Megmutattad nekem a magányt, hogy megtaláljam önvalóm és felismerjem az egységet….. Mellettem álltál és mégis oly távol…. Ha nyújtottam… fogtad a kezem.
Most itt vagyok megint.
Jó újra visszatérni hozzád…. Érezni a szelekkel szárnyaló illatát…. a tüzekkel virrasztó érintését…. az angyalokkal suttogó mélységét, annak tisztaságát fürkészni…. Most tekintetünk egyé válik, szellemed felragyog, s már tudom, így húztál a fény felé….TE segítettél nekem…. A megélések általi felismerésekkel…. Szabadon hagytál élni, tanulni, utazni…. szeretni, így létezni….
Amennyiben lehetne utolsó kívánságom, akkor az az lenne, bár csak minden ember megtapasztalhatná ezt amit adtál nekem…..! Ma már nem érzem…..a megtapasztalásaim által, sokkal inkább tudom, ez az igaz szeretet….Ott vagy nekem a szélben, a fényben, az eső illatában, a tenger morajában, a madarak dalában…..Miként is köszönhetném meg neked az ébredésemet, az életemet…. a létezésemet….. Nem! Ezt megköszönni nem lehet…. Segíteni fogok másoknak…Így teszek…! Miközben végig velem leszel….. bennem élsz…. Én már így létezem! Hálám jeléül, így fogadd el életem……


(Siloám Neo)

ÁRNY ÉS FÉNY VILÁGA…..

ÁRNY ÉS FÉNY VILÁGA…..

Mond mindig azt amit hallani szeretnének a körülötted élők….. Tégy és viselkedj mindig úgy és aszerint amit elvárnak tőled….. Felelj meg mindennek és mindenkinek körülötted! És vakon hidd azt ha így teszel, mindig sütni fog a nap… Így merülj el, a komfortos élet mocsarában….
Idővel majd, mikor már jó mélyre merültél s bűzlesz az illuzórikus életed szagától, a bűntudat vagy érzelmi zsarolás által kialakult megfelelési kényszeredbe belefáradva, betegedve, összetörve, megöregedve, ráébredsz majd, ez idáig mindenkiről, csak nem rólad szólt…..
Hirtelen mag-ányosnak és elveszettnek érzed mag-od, elkezdődik önsajnálatod…. Azonban ez a felismerés valaminek a kezdete! Felhőbe burkolódzik világod. Rideggé, ismeretlenné válik minden…. Szívednek melege az ami belobbantja benső Mag-odat… S Mag-odnak melege először benső napodat kezdi hevíteni…. majd külső világodra is kivetül….EGYÉ válsz!
Ez a világ már a valóság….. Képessé váltál Mag-od-on keresztül kifelé is őszintén, tisztán SZERETNI….! Ez már nem a megalkuvó rettegő éned…. Ez már az egységes, tudatos FÉNYED! Hol pedig egység van ott NINCS MAGÁNY!

(Siloám Neo)

"...mert vele akartál lenni még éveken át..."

"...mert vele akartál lenni még éveken át..."

 

Tavasszal nem csak a természet születik újjá, hanem bennünk is felszabadul valami, ami egy újabb lendületet ad ahhoz, hogy megvalósítsuk az előre eltervezett dolgainkat. A virágok illata, a lágy szellő, a fákon megjelenő levelek simogatják a lelkünket és élettel töltenek meg, mi megmutatja az apró értékeket. Amikor sétálsz az erdőben, elvarázsol a környezet és magával ragad a gondolat, hogy milyen jó lenne ezt az élményt megosztani Vele.

Volt, amikor az Ő kezét fogtad és vele sétáltál végig a homokos parton, miközben a homlokodra egy puszit nyomott. Volt, amikor az ágyon feküdve csikizni kezdett és Te majd bepisiltél a nevetéstől miközben arra kérted, hogy hagyja már abba végre. Volt, amikor együtt sütögettetek, s volt amikor egy pohár bor mellett egymásról beszélgettetek. Őszintén, mélyen és olyan titkokat osztottatok meg egymással, ami még önmagatok előtt is féltve őriztetek. Volt, hogy megbántottad vagy megbántott Téged, s volt amikor egy-egy mondat miatt vitába keveredtetek. Voltak szerelmes ölelkezések, forró csókok, heves pillanatok, s olyan éjszakák, ahol egymás karjaiban aludhattatok. Volt, hogy éjjel felkeltél és az édes arcát figyelted, miközben Ő álom országban pihent. Szerencsésnek érezted magad, hogy ennek a csodának a részese lehetsz és akkor még nem gondoltad, hogy egy napon már nem fog feküdni melletted. Pedig eljött az is, amikor a másik oldaladra fordulva az üres párnákat pillantottad meg és nem volt kihez odabújjál, kinek a reggeli csókot adnád. Azelőtt nem tudtad, hogy mit jelent az, hogy utolsó...
...de most már a veszekedéseket is visszasírod, csak hogy újra a közelében lehess...

...mert vele akartál lenni még éveken át...

 

(Boros Bea)

A szeretethiány...

 

A szeretethiány lelki és testi következményei

 

 

A szeretethiány népbetegség. A szeretethiánynak szövődményei vannak. Nem csak lelki, hanem testi szövődményei. A szeretethiány lelki vonzata a magány – vagy épp fordítva, a magány hozza magával a szeretethiányt?

Hol romlott el a dolog?

Ott, hogy már gyerekkorban csak arra koncentrált szüleink generációja, hogy a gyerek sikeres legyen. A lehetőségek adása közben elfelejtettük, hogy a szülő akkor tesz a legtöbbet gyerekéért, ha szereti, és ha ki is mutatja azt.
A szeretet nem egyenlő a lehetőségek megteremtésével. Így a szeretet, annak kimutatása az első helyről hátrébb sorolódott. Az a gyerek, aki nem érzi szülei szeretetét, nem tanulja meg annak természetét, és így nem tudja tovább adni saját gyerekének. Tehát, az értékrend az, ami változott.

Új szeretetnyelv – a megfelelés

A gyerek akkor kap elismerést szüleitől, ha valami jót, hasznosat tesz. Így abba a csapdába esik, hogy meg kell felelnie ahhoz, hogy szeressék. Amikor egy gyerek nem tud megfelelni egy elvárásnak, bűntudat ébred benne, ez pedig csak tovább rontja a helyzetet.
Tehát, azt gondolja, hogy nincs feltétel nélküli szeretet, meg kell azt vásárolnia, a fizető eszköz pedig a megfelelés. A szeretet szükséglet – létszükséglet -, nem kikerülhető, meg kell tanulni, és használni kell tudni.

A szeretetpótlék

Az a felnőtt, aki gyerekkorában nem tapasztalta meg a szeretetet, egész életében csak ezután sóvárog, szomjazik rá. Azért, hogy szeressék, mindent megtesz. Vállalja a megaláztatást, befolyásolható és zsarolható lesz.
Kamaszoknál, fiatal felnőtteknél jellemző, hogy kapcsolatból kapcsolatba sodródnak, hogy a testiséggel pótolják az őszinte, szerető érintés hiányát. Belőlük lesz az az idősebb ember is, akinek harminc cicája van, miközben szörnyen magányos…

Az elutasítás

Mindenki átélte már azt, amikor nagy szüksége lett volna arra, hogy szeressék, és amikor szeretetet kért, de azt nem kapta meg. Ez olyan kudarc, amivel kevesen tudnak jól megbirkózni. Azok az emberek, akik ezt a sérülést, a csalódást rosszul kezelik, esetleg a megalázottság érzése is társul hozzá, könnyen bezárkózhatnak saját világukba.
Nem csak lelkileg, hanem fizikailag is magukra zárják az ajtót. A csalódás érzésének elkerülése miatt kizárják a szeretetet az életükből. Ez pedig csak tovább rontja a helyzetet, mert önbecsülésük a képességükön fog alapulni, amivel sokszor nehéz érvényesülni.

A testi tünetek

Ilyen a fejfájás, a légszomj, maga a félelem is tünetként jelentkezik. Megemelkedhet a pulzusszám is. Jellemző tünet a hátfájás, mivel a szeretethiányos ember izmai merevebbek. Jelentkezhet gyomorfájdalom, vagy akár hányinger is.
A bőrön allergiás reakciók keletkezhetnek. A szeretethiány egy stresszes állapot, tehát minden tünet, ami a stresszre jellemző, a szeretethiányra is igaz.

Milyen adatok, tények mutatnak arra, hogy egyre kevesebb a szeretet?

Gyerekeink nagy része nem játszik társasjátékot, nem érdeklődik a többi ember iránt. Inkább elvonulnak és a számítógéppel játszanak. Minden harmadik házasság válással végződik, egyre több a magányos ember. Egyre több az alkoholbeteg, nyugtató függő, kábítószerfüggő, depressziós.
Egyre kevesebben mondják azt nap mint nap szeretteiknek, hogy: szeretlek. Mindenki csak kapni akar – akár szeretetet is – és pedig minél többet, minél gyorsabban. Adni viszont csak akkor, ha épp van rá ideje…
 

 

(Forrás: tudasfaja.com)

 

 

Néha szükség van rá...

 

Ez történik azokkal, akik képesek egyedül lenni

 

A felszín nagyon megtévesztő. Néha azt tudatja velünk, hogy azok az emberek, akik nagy baráti társasággal rendelkeznek, végtelenül boldogok és sikeresek, míg társaik, akik egyedül is képesek létezni, magukba fordulóak és magányosak. A valóság viszont teljesen más…

Mi történik azokkal az emberekkel, akik élvezik az egyedüllétet?

Felfedezik magukat

Egy olyan ember, aki folyton csak a külső hangokat képes meghallani, és a belsőkre kevés időt szentel, sohasem fogja igazán megismerni önmagát. Néha szükség van rá, hogy több időt töltsünk egyedül, mert csak akkor tudjuk meg, hogy kik is vagyunk és mit szeretnénk az élettől.

Valódi baráti körük lesz

A visszavonulás arra is tökéletes, hogy felismerjük ki tart ki mellettünk és ki nem. Lesznek, akik megértenek minket és lesznek, akik elfordulnak tőlünk. A végén kialakul egy kicsi, de őszinte baráti társaság körülöttünk. Inkább legyen 3 őszinte barátunk, mint 30 semleges.

Elfeledkeznek a megfelelésről

Akik nem képesek elszakadni a társadalomtól, azoknak a megfelelés akarva-akaratlanul is hozzá fog tartozni az életéhez. Akik viszont képesek erre, a pletykák és elvárások helyett sokkal hasznosabb időtöltés választanak maguknak. Felfedezik az élet valódi értelmét, az időt és energiát önmagukba fogják ölni, így sokkal több mindenre lesznek képesek.

Vonzani fogják a hasonló gondolkodású embereket

Egy olyan világban, ahol folyamatos az információáradat, nehéz rátalálni a hasonló gondolkodású emberekre. Azonban nemcsak olyan emberek léteznek, akik életük nagy részét a közösségi portálok előtt töltik és onnan várják a visszaigazolást. Bizony léteznek még, akik szeretnek a világ és önmaguk működésén gondolkodni. Az ilyen emberek előbb vagy utóbb rálelnek egymásra.

Nem fognak csalódni

Amíg függünk egy közegtől, addig a csalódás mindig ott van a pakliban. Előtérbe helyezzük az ő érdekeiket, a sajátunkat pedig a háttérbe, majd nagyot koppanunk, amikor mi vagyunk bajban és a segítség helyett szánakozást kapunk. Ez nem történhet meg egy olyan emberrel, aki ismeri önmagát, hiszen az életét saját maga alakítja, nem bízza rá mindenét embertársaira.

Új hobbikat iktatnak be az életükbe

Érdemes rájönnünk arra, hogy mi tesz minket boldoggá. Ez nem következhet be addig, míg a társadalmi normáknak élünk. Egyedüllétünk alatt szárnyakat kapunk, új hobbikat találunk, megvalósítjuk mindazt, amit bennünk volt, de elnyomtuk, mert úgy gondoltuk, hogy nem lényegesek. Pedig mindennél lényegesebbek és fontosabbak…

Rájövünk valódi célunkra

Míg gyermekek voltunk, mertünk álmodni és célokat kitűzni, ez az idővel elhalványult… Felnőttként is megtalálhatjuk a célunkat, ami értelmet ad az életünknek. Ehhez ne féljünk egyedül lenni, helyette barátkozzunk meg a gondolattal, hogy milyen csodákat is tartogat a számunkra.

Forrás: boldogsag.info

" A magányod: szent."

"Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt arra, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent. 

 

Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez nincs sok közünk. Sajnos egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról - nem is tudja, mi az, hogy 'belül'.

Így aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod te magad vagy, és ezért - figyeld meg! - szüntelenül menekülőben vagy.

Ha valaki először leül meditálni, mindene viszketni kezd, és azonnal száz és ezer fontosabb dolga akad, de tudd: a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.

Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van. Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud. A magányod: szent."


(Müller Péter)

Sokadik ősz

Balázs László:
Sokadik ősz

Halkuló napok
hagynak még időt
holnapot felejtő
ábrándozásra,
ahogy finoman simul
újra az ősz a nyárba.
A partok előtt
ringatna még
egy kis darab kéket
a lassuló víz,
míg a leszálló est
dallá nem oldja
eltűnő színeit.
Sötétlő tükrében
magamra maradtam
és az éj dallamára
ringatlak magamban.

„Magány”

„Magány”

Amikor észreveszed magad körül a magányt, elmélyülsz, és lassan rájössz, a félelmed az ami ezt létrehozta. Kivetült világodra és visszahatott rád. Majd akkor, amikor ezt megérted, ráeszmélsz arra is, valójában mindig is egyedül voltál, vagy és leszel. Majd ekkor, de csak ekkor felszáll a félelem ködfátyla és felragyog a szeretet fénye. Kalapod karimája alól már TISZTÁN LÁTSZ, és a magány megszűnik létezni.....

(Siloám Neo)

Ahhoz hogy szeretni tudjunk...

Ahhoz hogy szeretni tudjunk, késznek kell lennünk elfogadni a magányt, a sajátunkat és a másikét. Szeretni azt jelenti, hogy azt mondjuk valakinek: igen, szeretlek olyannak, amilyen vagy. Még ha nem is felelsz meg álmaimnak és reményeimnek, nagyobb örömet jelent az, hogy létezel, mint az álmaim.


(André Comte-Sponville)

A hiányérzet soha, soha nem múlik el...

Mi, örökbe fogadott gyerekek kitaláljuk magunkat, mert ki kell; életünk legelején hiány, űr, kérdőjel van.

Minden újszülött ismeretlen világba csöppen, amely csak saját történetén keresztül válik megismerhetővé - életünket folyamatosan elbeszélve élünk mindannyian, de az örökbefogadottak élete már elkezdődött, amikor ők megérkeznek. Mintha olyan könyvet olvasnánk, amelyiknek hiányzik az első néhány oldala. Mintha érkezésünkkor már fölment volna a függöny. A hiányérzet soha, soha nem múlik el - nem múlhat el, nem is szabad elmúlnia, mert valóban hiányzik valami.

Az ember a cselekedeteiben éli ki a sehová sem tartozás élményét. Méghozzá úgy, hogy igyekszik azt tenni másokkal, amit vele tettek. Nem képes elhinni, hogy önmagáért is lehet szeretni őt.

(Jeanette Winterson)

Vándorszív

Vándorszív

Láthatod a parton a bíborló alkonyt,
majdan hanyatt dőlve a csillagos eget,
vándorszíved mégis vágyak közt barangol,
mert bár bűvöl mindez, de senki sincs veled.


(Baranyai Attila)