Papp Ádám - Mély-Csend
Amikor egyedül vagyok
mélyebben üt a csend,
és átalakít néhány dolgot -
ha hagyom - idebent,
és nem kérdi, hogy
kérem, akarom - e,
megteszi. Így formál,
jobbá tesz engem.
Először fáj, nagyon fáj.
Könnyeim futnak
szerte szét.
Azután lassan enyhül,
ami éget.
Így gyógyítom a magamét.
Régen talán féltem tőle,
s elűztem messze,
mert iszonyatos volt
a felismerés.
Mennyi dolog, amit nem
mertem magamért tenni,
mondani, adni.
Fájni féltem igazán,
nem akartam magam
bevallani.
És ma, ahogy vagyok,
úgy érzem az irány
jobb, mint tegnap
volt talán.
Kevés a kétség,
több a hit.
A Csend egy csoda,
és ha érted őt,
Elmondja a titkait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése