Volt olyan karácsonyom, mikor nem tudtam milyen gazdag vagyok.
Volt olyan karácsonyom, mikor gazdag voltam, de nem tudtam, hogy karácsony van.
Volt olyan karácsonyom, hogy nem becsültem, hogy azokkal lehetek, akiknek fontos vagyok, és nekem fontosak.
Volt olyan karácsonyom, mikor olyanokkal voltam, akik megjátszották, hogy számítok nekik, de csak kellék voltam.
Volt olyan karácsonyom, mikor hatalmas fát állítottam, csillogó díszekkel, tengernyi ajándékkal.
Volt olyan karácsonyom, mikor egyáltalán nem volt se fa, se dísz.
Volt olyan karácsonyom, hogy csak páran vettünk részt az ünnepen, de őszintén együtt akartunk lenni.
Volt olyan karácsonyom, mikor nagyon sokan voltunk, és a feszültség két marokkal fojtogatott.
Volt ilyen is, volt olyan is.
Ma már nem vágyom nagy fára, sok ajándékra, ezerféle ennivalóra, tálca sütikre.
Őszinteségre vágyom, valódi, pénzben nem mérhető értékekre. Nem kell se gucci, se michael kors, semmi olyan ami trendi, nem kell műmosoly, nem kell megjátszás, nem kell, hogy kibeszéljenek a hátam mögött. Szükségtelenné vált. Kedves szó, figyelem, ölelés, őszinteség, valódi összetartozás, valami olyan, ami belülről fakad, abból aki vagy, abból aki vagyok.
(Laza Ildikó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése