Hadassa: Ez volt az az év...
amikor megértettem, hogy más a vallás és más a hit. És ahhoz, hogy Isten segíteni tudjon, nekem kell a saját lábamra felállni, haladni azon az úton, amit igaznak és helyesnek gondolok, és közben hinni és bízni, hogy az Ő a tenyere tart...
amikor megértettem, hogy a barátság akkor is barátság, ha nem mindennap találkozunk, de tudom, hogy ha kell Ő odahasal mellém a sárba és velem együtt ontja a könnyeket, velem együtt visít a nevetéstől vagy épp velem együtt ül némán a kövön...
amikor megértettem, hogy a szülő mindig szülő marad, akkor is, ha én magam is az vagyok már...
amikor megértettem, hogy a kapcsolatokat nem kell mindig lezárni, hanem elég, ha átalakulnak és úgy folytatják az útjukat...
amikor megértettem, hogy bár fizikai távolság létezik, de mégis úgy érzem a másikat minden pillanatban mintha a részem lenne...
amikor megértettem, hogy testileg bár valaki mellettem áll, de a lelke már hét határon messze jár...
amikor megértettem, mi a hála amitől a könnyem kicsordul...
amikor megértettem, hogy a szeretetet onnan kapom, ahonnan nem várom és oda adom ahonnan nem várják, mert körbejár...
amikor megértettem, hogy nemcsak fehér vagy fekete létezik, hanem van 18% szürke zóna is, ahol a legigazabb dolgok születnek...
amikor megértettem, hogy a szürkének nemcsak 50, hanem 1001 árnyalata van, de nekem kell azt az egyet megtalálni, ami számomra a legértékesebb...
Az elmúlt évnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése