Ahhoz, hogy megbirkózhassunk az élvezetek iránti vágyainkkal és a féltékenységünkkel, meg kell küzdenünk a gőgösségünkkel. A gőgösség klasszikus változata az, amikor az ember lemond a szeretetről, mert megsértették, vagyis nem képes feltétel nélkül szeretni. A gőgös ember számára a szeretet csak komfortot, felhőtlen kapcsolatokat és a konfliktusok hiányát jelenti.
A szeretet, amely nem fogadja el vesztességeket, gyorsan a gőgösség növekedéséhez vezet. Ezért az a képesség, hogy feltétel nélkül tudjunk szeretni, elvárások nélkül, eltekintve bármitől, a legjobb gyógyír a gőgösségre.
Az ember számára a legnagyobb boldogság az Isten iránti szeretet, amely olyan belső békét és örömöt ad, amelyhez foghatót emberi szeretet nem tud adni. Amikor az embernek erős a belső kapcsolata Istennel, akkor boldog, kiegyensúlyozott és harmonikus. Megvalósítja a vágyait, kapcsolatokat épít, nemi életet él, de a földi boldogságot mindig a második helyre teszi.
