A tekintetében ott izzik az a végtelen vágy...

 

 "Szeretem, ahogy megérint. Szeretem, amikor szeret. Amikor az ajkai végigcsókolják a testemet, és minden érintésével újra és újra birtokba vesz. Ahogy a nevemet suttogja, a hangja lágy, mégis követelőző, mintha én lennék az egyetlen valaki ezen a világon, aki számít. Szeretem a forróságot, ami elönt a végén. Azt a mindent elsöprő kéjt, ami felemészt és újjászületést ígér egyszerre. Most is, ahogy nézem őt, az az elégedett mosoly, amit rám villant, megőrjít. A tekintetében ott izzik az a végtelen vágy, az a büszkeség, hogy újra és újra képes magához láncolni."

 

Körmendi László : Ahogy ölelsz

 

 

 

 

 

 

Körmendi László : Ahogy ölelsz

Ahogy ölelsz, az kimondhatatlan!
Mikor a vágyunk már nem több, csak forrongó katlan,
mely elnyeli unalmas emlékeink.
Hadd érezzem álmod, a kis csodádat megint!
Kapaszkodj hát belém!
Sóhajtásod jelzi, hogy minden sejtedben én,
és minden sejtben te vagy!
Míg puha száddal őrzöd a végtelen titkokat,
látni vélem szemed, hogy boldogságot teremt,
mint őszi csend a fákon zörgő falevelet…
- Mert ez az élet rendje!
Benned vagyok végre, míg átölelsz, s az este
oly nyugalmas, békés a sikolyaid végén,
hogy nem tudhatom, hol vagy,
és honnan kezdődök én…

Csakis melletted jó lenni! semmihez sem hasonlítható boldogsága...

 

" Az erotika nem múlik el, amíg az ember él, legfeljebb lelki érzéssé szelídül.

Amikor a virágzás elmúlik, természetesen a vágy minősége is megváltozik.

Az öregkor erotikájáról keveset beszélnek, pedig van.

Él mint gyengédség, mint melegség, mint "már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet".

Hozzáérni a kedvesünk ismerős, fehér hátához, rátenni kezemet a kezére más, mint az ölelés. Nemesebb, finomabb.

" Betakarlak, hogy ne fázz! És: " Köszönöm, hogy betakartál."

Ez a " Jó melletted lenni!" -sőt, a Csakis melletted jó lenni! semmihez sem hasonlítható boldogsága.

És a " Ki tudja, meddig lehetek még melletted" szomorúsága.

A fiatal találkozás erotikája heves és forró.

A búcsúzásé fájdalmasan boldog.

Az első látásra született szerelem éppolyan csodálatos lehet, mint az utoljára látás megrendítő szépsége.

Az elsőben ott van a sóvárgó várakozás.

A másodikban az elengedés. "

 

(Müller Péter)