Az emberi találkozások, a lelkek találkozása valójában már az első pillanatban eldől.
De mi érzékeny, empatikus emberek mennyi időt vesztegetünk el arra, hogy olyan embereket győzködjünk a szeretet fontosságáról, saját értékeinkről, és küzdünk azért, hogy meglássák kik is vagyunk valójában…akik már az első pillanatban eldöntötték, hogy bezárják a szívüket, becsukják a szemüket a fényünkre, mert egész egyszerűen zavarja őket a ragyogás.
Kitartunk és maradunk. Egy idő után elfáradunk, és megértjük a szeretet nem az, hogy folyton odatartjuk a másik orcánkat egy-egy “pofonért”.
Talán még addig a pontig is eljutunk, hogy megpróbáljuk az igazságunkat eljuttatni azokhoz, akik minden szavunk előtt már előre eldöntötték, hogy meg sem hallják amit mondunk.S ekkor egy végső csapásként, amikor hosszú évek hallgatása, tűrése után szót emelünk, hallatva hangunkat a nem méltó bánásmódért, az alapvető emberi tisztelet teljes hiányáért…mindezt nem győzni akarásból, hanem keresve a szeretetet tesszük – hogy végre szóljon hozzánk, hogy félre értettük, részéről is van szeretet, figyelem…
Mi lenne, ha nem harcolnánk…Ha nem önmagunk hibáztatnánk…Ha nem akarnánk mindent megbocsátani, se önmagunknak egy illúziót hazudni…
Mi lenne, ha megtanulnánk elengedni. Nem legfelsőbb igazságot keresni. Hanem saját szívünknek megengedni, hogy oda vigyen, ahol szeretet van, ahol az első pillanatban látják kik vagyunk.
Mi lenne, ha nem feküdnénk le lábtörlőnek, hanem saját értékeinket meglátva, nem a düh és a harag elfojtásában, mernénk változtatni, s igaz barátokra, társakra, szerelemre…számunkra igaz emberekre lelni.
Mi lenne, ha mától megengednénk és nem zavarna mit gondolnak rólunk…hogyan mutogatnak és ítélkeznek azok, akiknek az első pillanattól bűnösök vagyunk.
Mi lenne, ha végre elkezdenénk önmagunkat is szeretni. S a mérgező, lelkünk fényét nem látó, nem tisztelő emberekkel határt húzni.
Ne kezdd el magyarázni ki vagy… aki először nem látott téged, azzal nem egy, nem közös az utad.
Időd és energiád kincs. Fordítsd arra, hogy megtalálod azokat, akikkel szeretetben, békében, egymás lelkét, tulajdonságait kölcsönösen tisztelve járjátok az isteni utat.
Az ikerláng, vagy más néven tükörlélek vagy lélekkapcsolat a lelked másik fele. Alapvetően ez egy lélek, amely két különböző testben kapott életet. A fő különbség a lelki társ és az ikerláng között az, hogy az ikerláng szerelem csak egyszer fordulhat elő. A lélektársak esetében két lélek találkozik, akiknek azonos az energiájuk, míg az ikerlángok egykor egy lélek voltak, amíg ketté nem hasadtak.
Az ikerlángoddal találkozni nagyon erőteljes érzés, hiszen az is előfordulhat, hogy nincsen romantikus vonzalom, és az is, hogy azonos nemű ikerlángodba botlasz bele. Kialakulhat ugyan szerelmi kapcsolat, de ez is lehet ellentmondásos, és az is lehet, hogy mély, csodálatos barátság jön létre, pillanatok leforgása alatt. Meg kell találni az egyensúlyt közösen, hogyan tudtok megmaradni egymás életében, a lehető legteljesebben.
(via herway)
Az utolsó pillanatban járunk…
"Az utolsó pillanatban járunk. A Tanítás azt mondja, hogy nem tőlünk függ, hogy mit tanulunk, az viszont igen, hogy az öröm, vagy fájdalom révén tanuljuk-e meg. Mindenképpen megtanuljuk majd szeretni egymást, de csak rajtunk múlik, hogy a békén, vagy a fájdalmon keresztül.
…egy ősrégi információ: az utolsó pillanatban, amikor a dolgok a legrosszabbnak tűnnek, Isten általában megjelenik.
Azért érkezik olyan sokára, mert nem jöhet addig, amíg nem vesszük a fáradtságot, hogy gondoljunk rá…Ideje, hogy végre teljesítsük küldetésünket, ami nem más, mint a Földön élni és a Mennyország gondolatait gondolni. Így válik eggyé, Ég és Föld, többé nem különülnek el egymástól.
A Tanítás azt mondja, sok minden megtörténhet, csak az nem fordulhat elő soha, hogy hiába hívjuk a Szentlelket.
A segítség talán nem abban a formában érkezik, mint vártuk, vagy szerettük volna, de megérkezik…"
Részlet: Marianne Williamson: Visszatérés a szeretethez c. könyvéből
Rezgése magas és tiszta. Amikor hozzáfértek ehhez a rezgéshez, érzitek, hogy egyensúlyba kerültök, megtapasztaljátok a béke és a boldogság érzését, és mélyebb kapcsolatot építhettek másokkal és az egész univerzummal. Az isteni szeretet energiaforrás, amely táplálja a lelketeket, és amelyből meríthettek az élet különböző pillanataiban.
Fontos megértenetek, hogy az isteni szeretet mindenkit egyenlően megillet, függetlenül vallási vagy kulturális hovatartozástól. Ez az a szeretet, amely mindenkit összeköt az univerzumban és amely a spirituális utazásotok során segít elérni a magasabb tudatosság állapotát. Amikor nyitottak vagytok erre a szeretetre, akkor valóban mélyebb értelmet találtok az életetekben és megtapasztaljátok az egységet minden létezővel.
Az isteni szeretet ereje és rezgése egy
olyan csodálatos ajándék, amely mindig rendelkezésetekre áll és segít
nektek abban, hogy jobban megértsétek önmagatokat, másokat, az
univerzumot és magát Istent is. Ez az a szeretet, amely mindent átölel,
mindent meggyógyít, és mindent egyesít. Engedjétek meg magatoknak, hogy
kapcsolódjatok ehhez az isteni szeretet energiához, és hagyjátok, hogy
vezesse utatokat a békéhez és a megértéshez.
Írta/Átadta: Sandal-Bárány Tünde Nikoletta
Egy életünk van ezen a földön! Egyetlen lehetőség, és nem lenne szabad hagyni kiperegni értelmetlenül ujjaink közül a napokat, hónapokat, éveket. Indulj el!
Tanácstalan vagy? Hol, melyik pályán van a te helyed? Hogy mit kell csinálj, miért lenne érdemes odaadnod az életed? Nézz a szívedbe! Az Isten által szívedbe írt legszebb vágyaidban keresd a választ! Tiszta vágyaid vezessenek, jobb tanácsadóra úgysem lelsz. (...)
Egy biztos, arra születtél, hogy hegyeket mozgass, hogy csodákat tegyél nagy-nagy alázattal. Életed az, hogy valamit a végtelen szépségből, jóságból, igazságból, szentségből láthatóvá tégy e földön.
Igen, azért vagy a földön, hogy életed és munkád által felragyogjon a végtelen Isten ereje, bölcsessége, jósága, irgalma, szeretete.Mindegy, hogy mit alkotsz, csodálatos festményt, zeneművet, virágos kertet, városokat összekötő utakat, vagy szép családi házat, melyet betölt gyermekeid vidám kacagása. Mindegy! Te döntesz, de döntsél és indulj el! (...)
Ne félj! Kemény munkára, alkotásra, a világ tovább teremtésre született lényed hihetetlenül szívós, találékony, erős. Magad sem gondolnád, hogy milyen csodálatos források fakadhatnak fel benned, ha útra kelsz. (...)
Isten gyermeke vagy, csoda, kinek lépteit angyalok vigyázzák. Minden lépés nehéz, de neked tudnod kell, hogy az erőfeszítés új izmokat rak a csontjaidra. A kudarcok okosabbá tesznek és alázatosabbá. Mindenből tanulsz, bölcsebb leszel, és óvatosabb, megfogod mások kezét, társakat keresel, tanácsot kérsz, elgondolkozol. Megpihenhetsz, ha zihál a tüdőd, de ne add fel, hidd el, haladsz! A kezdetben gyéren felcsillanó eredmények, a sikerek olyan édes ízzel töltenek majd el, melyek szárnyakat adnak a tovább haladáshoz.
(Böjte Csaba)
