Múló nyár
S akkor úgy gondolta a nyár,
kinyújtózva lassan pihenni tér,
lehunyja fáradt szemeit végre,
ősz barátjától nyugalmat kér.
Ágyat vet néki színes avarpárnán,
hajnalban betakarja harmatpaplan,
lábujjhegyen járó, madárcsőrből,
altatódal csendül, zaj nem harsan.
A perc szinte szoborrá dermedve áll,
még a szél se süvít, csend barátja,
padon ülő, dereshajú öregember,
mosollyal ajkán, gondol a múló nyárra.
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése