Papp Ádám - Végül majd
Végül majd
ott leszek egy halk szóban,
egy dalban, mit a szél sodor,
ott leszek egy véletlen pillanatban,
hol még őszinte az a mosoly.
Végül majd
a nevem ugyanúgy név marad,
semmivel sem több, mint a tiéd.
Igaz, én verseket sírtam, nevettem,
de nem baj...legyek csak emlék.
Végül majd
a szemem - ha visszaemlékezem -
azt látja majd, kinek utoljára ígértem.
Kit utoljára csókolni vágyok,
hisz az érzés nem csal; őt szeretem.
Végül majd
amit szabadságnak nevezek ma,
talán többször is úgy megkapom.
Vágyom, de tudom, még van időm,
s minden percét kihasználom.
Végül majd
ott leszek, ahol várnak, ahova vágyok,
ahol az van, ki élteti - míg élek - szívem.
Ott lenni csak egyszerűen annál,
kinél a világon jobb nekem nincsen.
Végül majd
a színeket kopárság fedi el,
de öröm lesz a lényem minden részlete.
Csak az legyen ott végül velem,
kit áldok magamban, míg élek...örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése