A hála által minden nap ajándékká válik...

 

A hála ereje – miként fiatalítja a lelket és a testet 

A hála olyan, mint egy belső elixír: kisimítja a lelket, megnyugtatja a szívet, és a testünk is hálás lesz érte.

A hála az ember egyik legősibb és legtermészetesebb érzése. Amikor kimondjuk, hogy „köszönöm”, valójában sokkal többet teszünk, mint pusztán egy udvarias szót használunk. A hála megnyitja a szívet, megváltoztatja a gondolatokat, és olyan belső erőket mozgat meg, amelyek képesek fiatalítani a lelket és a testet egyaránt. Ez az érzés nem csupán egy átmeneti hangulat, hanem életmód, amely az élet minden területére kihat.

Ha visszagondolunk a régi korokra, amikor az emberek szorosabban éltek együtt a természettel, a hála mindennapos része volt az életnek. Őseink nemcsak a föld terméséért adtak hálát, hanem a nap fényéért, az esőért, a családért, a barátságért is. Nem véletlen, hogy a népi imák és szólások is tele vannak köszönettel: „Hála Istennek a kenyérért az asztalon” – hangzott el nap mint nap. E szokás nemcsak a hit kifejezése volt, hanem egy olyan erőforrás, amely megnyugtatta a lelket és összekapcsolta az embert a világgal.

A hála egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy képes megváltoztatni a szemléletünket. Ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, ami hiányzik, és ami miatt panaszkodhatnánk, a hála segít észrevenni, mi az, ami már jelen van az életünkben. Ez a látásmód önmagában is fiatalító, mert felszabadítja az embert a hiányérzet szorításából. Amikor hálásak vagyunk, szívünkben könnyebbség születik, arcunk kisimul, és a test is oldódik a feszültségekből. Nem véletlen, hogy a hála mosolyt csal az arcra: a mosoly pedig nemcsak lelki, hanem fizikai értelemben is fiatalít.

A modern tudomány is felfedezte már a hála gyógyító erejét. Kutatások igazolták, hogy azok, akik rendszeresen átélnek hálaérzetet, alacsonyabb stressz-szinttel élnek, jobb az alvásuk, erősebb az immunrendszerük, és kevesebb gyulladásos folyamat zajlik a szervezetükben. Ezek mind olyan tényezők, amelyek lassítják az öregedést, hiszen a stressz és a gyulladás az egyik legfőbb oka a testi és lelki hanyatlásnak. A hála tehát nem csupán szép érzelem, hanem valódi gyógyír is.

A hála a lelket is fiatalítja, mert frissen tartja a gondolatokat és a szívet. Aki hálás tud lenni a legapróbb dolgokért is – egy mosolyért, egy jó szóra, a természet szépségéért –, az soha nem öregszik meg igazán belül. A hála ugyanis megtanítja az embert csodálni az életet, és ez a csodálat mindig gyermekien tiszta marad. Gondoljunk csak a nagyszülőkre, akik talán sok mindent megéltek már, de amikor hálás szívvel beszélnek az unokáikról vagy egy egyszerű kertben termett gyümölcsről, az arcuk ragyogni kezd. Ez a ragyogás a hála fiatalsága.

Érdekes módon a hála még az emberi kapcsolatokban is fiatalító erőként működik. Aki hálát tud adni másoknak, az jobban megbecsüli a szeretteit, és ezzel erősebb, szeretetteljesebb kötelékeket alakít ki. Az ilyen kapcsolatokban kevesebb a harag és a sérelem, több a melegség és a megértés. A szeretetteljes légkör pedig, amelyet a hála teremt, a lélek balzsamaként hat – és mi más fiatalítaná jobban az embert, mint az, hogy szeretetben élhet?

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a hála mindig egyszerű dolgokból táplálkozik. Nem a nagy, különleges események adják a legmélyebb köszönet érzését, hanem a mindennapok apró ajándékai. Egy naplemente, egy madárdal, egy szelet friss kenyér vagy egy jó beszélgetés – ezek azok a kincsek, amelyekért hálát érezve az élet gazdagabbnak és szebbnek tűnik. A hála tehát nem kíván mást, csak nyitott szívet, amely észreveszi a világban rejlő szépséget.

Ha a hála erejét rendszeresen megtapasztaljuk, az életünk új színt nyer. A lélek könnyebbé válik, a test pedig rugalmasabbá és egészségesebbé. A hála lassan, csendesen, de biztosan építi fel bennünk azt a belső békét, amely minden fiatalságnál és szépségnél többet ér. Hiszen a fiatalos megjelenés önmagában keveset ér, ha nincs mögötte ragyogó lélek. A hála azonban ezt a ragyogást adja meg: belülről, tisztán és őszintén.

Végső soron elmondhatjuk, hogy a hála nemcsak a szívünket és gondolatainkat teszi fiatalabbá, hanem magát az életérzést is átalakítja. A hála által minden nap ajándékká válik, minden pillanatban ott rejlik valami szépség, amit megőrizhetünk. És aki így él, az örök fiatalság forrását hordozza magában – nem a külső látszatban, hanem a belső békében és ragyogásban.

A legfontosabb leckék, amelyeken a lélek keresztülmegy a Földön

 

A legfontosabb leckék, amelyeken a lélek keresztülmegy a Földön

Íme egy rövid lista azokról a leckékről, amelyeken a Lelkek keresztülmennek a Földön.

 

Valójában minden Léleknek megvan a saját útja és a leckék egyensúlya, a legegyszerűbbtől a legösszetettebbig.

 

Minden Lélek a saját élettapasztalatát választja, mivel mindegyiknek megvan a saját fejlődési útja és a Forrás felé való törekvése.

 

Tehát a leckék, amelyeken általában minden lélek kivétel nélkül keresztülmegy:

 

1. Az elengedés leckéje , vagyis a képesség a különválás, az elválás és a veszteség tudatos elfogadására, mind az anyagi javak, mind a szeretteink tekintetében.

Ezek a tanulságok szeretteink elvesztése, válások, vagyonvesztés, költözés és hirtelen szakítások révén származhatnak.

Így a nullázás révén a Lélek megtanul mindent elengedni a térbe vetett bizalommal és hálával, mivel ezek a saját növekedési pontjai.

 

2. A megbocsátás leckéje. Ezt a leckét azok a Lelkek választják, akik számos sérelmet, bosszút vagy gyűlöletet hordoztak magukban előző életeikben, ahol megfosztották őket az elfogadástól, és képtelenek voltak elengedni a fájdalmukat. Ebben az életben az ilyen Lelkek újraélhetik a szülőkkel szembeni korai sérelmeket és a szeretteik elárulását. A Lélek számára a megbocsátás és a sérelmek elengedésének képessége, az a képesség, hogy mindenkit olyannak fogadjon el, a szabadsághoz vezető út. Amíg a Lelkek a sérelmeiknél időznek, a forgatókönyvek megállíthatatlanul ismétlődnek.

 

3. Személyes határok, vagyis a képesség, hogy kiálljunk önmagunkért és az érdekeinkért. A lelkek akkor választják ezeket a leckéket, amikor az előző életeikben folyamatosan másoknak engedelmeskedtek, másokba olvadtak, tolerálták őket, majd elhagyták a személyes életüket. Ebben az életben ezeket a leckéket az ember irányító szülőkön, bántalmazó kapcsolatokon és mások elutasítására való képtelenségen keresztül tanulja meg az elutasítás állandó bűntudata miatt.

 

4. Belső erő, mag vagy belső támasz megtalálása . A múltbeli inkarnációkban az ebben az esetben szereplő lelkek gyengék, védtelenek és áldozattá váltak – vagyis félelmek, korlátok és egyéb akadályok miatt önként feladták belső erejüket. Ebben az életben az ilyen lelkeknek számos megpróbáltatást kell elviselniük, ahol magukra maradnak, minden látható támasz nélkül, még akkor is, ha ez illúzió.

Olyan körülményekből is nyomást gyakorolhatnak rájuk, amelyekből úgy tűnik, nincs menekvés, mert ez a lényeg - megtanulni fenntartani a belső támaszt, másoktól függetlenül.

 

5. Önszeretet . Minden Lélek, kivétel nélkül, átesik ezen a leckén. Ha az előző inkarnációkban valaki másokért élt, ha nem értékelte önmagát, akkor most a Lelke azért jött el ebbe az inkarnációba, hogy emlékezzen és felismerje saját értékét. Saját értékük felismeréséhez a Lelkek a szülői ellenszenv, a külvilágban való szeretet keresése és kiérdemlése, mások érdekében való önmegtagadás és más illúziók révén tanulhatnak.

 

A legfontosabb lecke az, hogy megtanuljuk, ne áruljuk el magunkat valaki más szerelméért.

 

6. A mások szolgálatának leckéje. Ez a lecke feltárja a tér célját, amely minden dolog egységében rejlik. Ha például a múltbeli inkarnációkban valaki csak önmagának élt, önző életmódot folytatva, akkor a jelenlegi inkarnációban nemcsak a megosztásra, hanem a másoknak való adakozásra is megtanítják, nagylelkűség, nem pedig önérdek alapján.

Ebben az életben folyamatosan szembesülhet rászorulókkal, és olyan szakmákban dolgozhat, amelyek segítséget és támogatást igényelnek. Fontos azonban, hogy megtanuljon szolgálni anélkül, hogy másokba merülne, vagy a saját szerepével foglalkozna. Meg kell tanulnia, hogy ne áldozattá váljon, hanem erőből szolgáljon, ne bűntudatból.

 

7. Az elfogadás leckéje különösen fontos azoknak a Lelkeknek, akik a múltbeli inkarnációikban folyamatosan lázadtak és ellenálltak a valóságnak, vagyis harcoltak a sorsukkal, és lényegében önmagukkal.

Ebben az életben az ilyen Lelkek elfogadási leckéken fognak részt venni. Megtanulják elfogadni azt, amin nem lehet változtatni, amit nem tudnak befolyásolni, például a gyógyíthatatlan betegségeket, mind a sajátjukat, mind szeretteikét, a speciális igényű gyermekek születését, és az életük feletti kontroll elvesztését különféle körülmények miatt. Meg kell tanulniuk elfogadni mindent, amit az élet ad nekik, és tudatosan véget vetni a küzdelemnek önmagukkal és az életükkel.

 

8. Lecke az önválasztásról . Ez egy nagyon erőteljes és mély lecke azoknak a Lelkeknek, akik előző életeikben másokért éltek, elárulták magukat, alkalmazkodtak és feláldozták magukat a szeretetért vagy az elismerésért. Ebben az inkarnációban a Lélek ismét olyan helyzetekbe kerülhet, ahol nem hallgatják meg, nem értékelik, vagy másodlagos szerepre korlátozzák.

Az életben egy ilyen Lélek folyamatosan szembesül azzal a kényszerrel, hogy válasszon önmaga és mások elvárásai között, ami állandó próbát jelent az őszinteségével kapcsolatban, valamint fájdalmat is, ha ismét önmaga ellen dönt. Itt a Lélek leckét tanul az önmaga és vágyai, érzései és állapotai, értékei és prioritásai iránti hűségről. Ha valaki megtanulja önmagát választani, akkor a tér többé nem pusztítja el őt.

 

9. Az alázat leckéje . Ezt a leckét azok a Lelkek választják, akik korábbi inkarnációikban hatalommal, státusszal és befolyással rendelkeztek – vagyis hozzászoktak mások kormányzásához, leigázásához, irányításához, kitüntetések elfogadásához és sorsuk alakításához. De most ezek a Lelkek válsághelyzeteket élnek át, amikor minden rosszul megy, elveszítik az állásukat, a pénzüket és a státuszukat, másoktól függenek, és betegséggel, a szabadság hiányával, veszteségekkel és egyéb korlátozásokkal néznek szembe.

Ez a tapasztalat megtanít minket arra, hogy a körülményeket adottnak fogadjuk el, elengedjük az irányítást, és ne mások feletti hatalomban, hanem az életbe vetett bizalomban találjunk erőt.

 

10. A Nyitott Szív Leckéjét azok a Lelkek választják, akik a feltétel nélküli szeretet elsajátításának fontos feladatával néznek szembe, először a fájdalom, a szeretetlenség és a ragaszkodások megtapasztalása által, majd ezek végső soron elfogadássá, őszinteséggé, bizalommá és hálává alakításával. A lecke magában foglalja a szív megnyitását a szeretet és a tágabb világ felé, a teljes szépségében való átélés megtanulását, a félelem illúziójától való megszabadulást, és a feltétel nélküli szeretet megtanulását, még akkor is, ha elárulnak.

 

Amikor valaki először engedi meg magának, hogy a szerelemtől sírva fakadjon, hogy magához öleljen egy gyermeket, elfogadva őt olyannak, amilyen, hogy hálával ölelje át szüleit azért, hogy egyszerűen léteznek, hogy sebezhető legyen egy partner mellett, vagyis hogy megengedje magának az érzéseket, akkor a szív megnyílik, megszabadul a belső és külső konvencióktól.

 

A nyitott szív leckéje az egyik legfényesebb és egyben legnehezebb lecke a Lélek számára, tehát ennek a választása azt jelenti, hogy a Lélek nemcsak a túlélésért jött ebbe a világba, hanem a feltétel nélküli szeretet elsajátításáért is.

 

11. A mértékletesség leckéje azt jelenti, hogy a Lélek elsajátította a nyugodt várakozás és az élet ritmusának áramlásának képességeit; elsajátította az isteni tervbe vetett bizalommal való életet, nem sietteti az eseményeket és nem nyafog, hanem belső békében és hittel él, hogy az események mindig a lehető legjobb alakulása történik.

 

A Földön ezek a tanulságok olyan helyzeteken keresztül fejezhetők ki, amelyek nem a tervek szerint alakulnak, ahol hosszú a várakozás és a bizonytalanság – például amikor valaki sokáig nem találja meg a szenvedélyét vagy a szerelmét. Az élet ilyen esetekben feszültségben lóg, várva a változást, például amikor egy régóta várt terhesség nem következik be, a jövedelem nem nő, a partner nem jelenik meg, vagy ami még rosszabb, folyamatos késések vagy lemondások vannak, mintha valami közbeszólna.

 

Így az ember megtanulja irritáció nélkül megélni a pillanatokat, hitet nyer a vágyaiban és a belső erősségeiben, amelyek stabilitást adnak neki. Gyakran egy ilyen leckét párosít a bizalom, az alázat és a belső ellenálló képesség leckéje, mert mindez arról szól, hogy a pillanatban legyünk, és megértsük, hogy minden, ami történik, mindig a legalkalmasabb pillanatban nyilvánul meg.

 

Mindezek a Lélekleckék más Lelkekkel való kapcsolatokban zajlanak, tanulnak egymásról, megérintik és elválnak, egyesülnek és újra megteremtik egymást.

 

https://www.liveinternet.ru/users/4061666/post513227581/

Minden pillanat számít...

 

Minden pillanat számít...

 

Az idő a lényeg, mert nem lehet vissza tekerni, továbbítani, megállítani. Csak a jelen pillanatot lehet élvezni. Szánj rá annyi időt, amennyi szükséges:

 

-pihenésre

-nyugalomra

-boldogságra

-megújulásra

-magadra

-meditációra

-hálára

- megbocsátásra

-köszönetre

-szeretetre

 

Akárhogy is döntesz, merülj el teljesen minden másodpercben, mert csak ez a pillanat számít. a most.

 

Életfestők

Ki vagyok én?

 

Ki vagyok én?

 

Amikor belenézek a tükörbe, egy testet látok, és azt mondhatom: „ez az én testem". Csakhogy ki mondja ezt? A testben lennie kell valakinek, aki így szól: „ez az én testem".

 

A test anyag. Az anyag nem tud gondolkodni, nem tud érezni, nem tud emlékezni, erre csak a tudat képes. Én azonban tudok gondolkodni, érezni és emlékezni, vágyom saját tökéletességemre. Tehát tudat vagyok. Nem a test vagyok, nem az értelem, nem a lélek és nem is a tudattalan. Nem az a név vagyok, melyet viselek, és nem is az a szerep, amelyet eljátszom. Én a tökéletes halhatatlan tudat vagyok. Része vagyok az egyetlen, mindent átfogó tudatnak. Mindig is voltam, mindig is leszek, mert VAGYOK! Az egységből jövök, és a sokaságon át úton vagyok vissza az egységbe.

 

Miután felismertem, ki vagyok, természetesen fel kell tennem a kérdést:

 

„Miért vagyok?"

 

„Miért vagyok olyan, amilyen vagyok?"

 

„Miért vagyok itt?"

 

„Mi a feladatom, és hogyan teljesítem ezt a feladatot?"

 

„Milyen utak vannak, és mi a cél?"

 

Valamikor rátalálok magamban a válaszra: „Ember, ismerd meg önmagad, és megismered Istent!" Ebből a válaszból felismerem magát a feladatot is: „Légy önmagad!" Ez pedig azt jelenti, hogy a régi túlhaladott viselkedésmintákat tudatosítom és megszüntetem, ezzel egyidejűleg új viselkedésmintákat hozok létre, és ezeket szokássá teszem. Míg korábban ítéltem és elítéltem, most önmagamnak is, másoknak is megbocsátok. Szabaddá válok, és elengedem mindazt, ami már valójában nem tartozik hozzám.

 

És újabb kérdések merülnek fel!

 

Milyennek kellene lennem?

Milyennek teremtettem?

Milyen gyengéim vannak?

Hogyan tudom gyengéimet legjobban leküzdeni?

Milyen erősségeim vannak?

Hogyan tudom őket a legjobban az egész hasznára szolgálatba állítani? Először ugyanis szolgálnom kell ahhoz, hogy a jutalmam megkapjam.

Mihez ragaszkodom még, mit kellene elengednem?

Mi akadályoz meg abban, hogy valóban önmagam legyek? Szokás? Meggondolatlanság? Félelem? Hiányos motiváció? Tudatlanság?

Hogyan tudom felgyorsítani szellemi fejlődésemet?

Hogyan tudom felvenni a kapcsolatot a mindent átfogó tudattal, Istennel?

 

Egy legenda szerint Isten kegyelme állandó esőként hullik a világra. A legtöbb ember azonban nem részesül ebben a kegyelemben, hiszen tudata még csak lefelé nyitott, az anyag felé. Így aztán az embernek legelőbb is meg kell nyitnia tudatát a felső világok felé, hogy Isten kegyelmében részesülhessen. Második feladata pedig, hogy tudatát állandóan tágítsa, ekképpen egyre több és több kegyelmet fogadhasson be.

 

Mi hasznunk van ugyanis a hatalmas méretű kegyelemből, ha a tudatunk nem nagyobb a kisujjunk körménél?

 

Életfestők írása

Amit adsz, azt kapod vissza...

 

Tedd meg ezt a 6 dolgot a jó sorsodért! – A karma angyala, Camael útmutatása

Mindenki szeretne jó karmával élni. Egészségben, boldogságban, bőségben, jólétben, miközben a vágyaink is megvalósulnak. Ha pozitív a karmád, akkor ez mind a tied is lehet, és amit még csak akarsz! Ám a karma egy olyan dolog, ami folyamatos gondoskodást igényel. Olyan, mint egy hajó, amit egyenesben kell tartani, ezért sosem dőlhetsz egészen hátra, mert az ok és okozat nem alszik. Viszont a karma angyala megsúgta, mit tehetsz azért, hogy rendben tudhasd a karmádat!

De mégis hogy jön az ősi hindu, taoista, buddhista fogalom az angyalokhoz? Egész egyszerűen, ám erre a választ ebben a cikkben találod!

1. Amit adsz, azt kapod vissza

Ez bizony a legalapvetőbb és legerősebb karma törvény, ami téren és időn át is működik. Gondolj csak bele, hogy a múltbéli tetteid a jelenedre is kihatnak, ezzel hozva létre esetleg a rossz karmát. Vagyis, ha anno gonosz, tolvaj, zsarnok vagy gyilkos voltál, netán összetörted valakinek a szívét, akkor most ezeket kapod vissza. Így törlesztesz. Persze ha gyilkos voltál nyugi, nem ölnek meg ebben az életedben, de az égiek sok minden egyebet is elvehetnek tőled.

Ez az adok-kapok törvény hosszú- és rövidtávon is egyaránt működik. Megeshet, hogy amit ma adsz, azt holnap kapod vissza vagy tíz év múlva. Ezért kell ügyesen lavírozni a karma hajóval. Mert lássuk be, ha a jelen életedről van szó, szívesebben kapnál kellemes és jó dolgokat, nem igaz? Ergo mit kell tenned azért, hogy ez így legyen? Légy pozitív, segítőkész, jóságos, nagylelkű, türelmes, becsületes és így tovább. Hiszen Jézus is megmondta, úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. Tehát amit cselekszel, azt kapod vissza. Vagyis minél többet szeretsz, minél barátságosabb és kedvesebb vagy, annál többet kapsz vissza ezekből te is.

2. Használd a mágikus szavakat: bocsánat, köszönöm

Nem vicc, ezek mágikus szavak. A megbocsátás feloldoz téged és mást is. Amikor megbocsátasz valamit, azzal azt éred el, hogy tehermentes legyél. Megszabadulsz a nem kívánatos érzéstől vagy tettől, mintha csak egy folt lenne a karmádon. És amit szívből megbocsátasz, azt el is engeded, így leszel szabad.

A köszönet pedig a hála kifejezése. Minél többször használod a köszönöm szót, minél gyakrabban vagy hálás vagy valamiért, a karma annál több bőséggel és jóval fog megáldani. Mert a karma bizony intelligens és ha látja, hallja, hogy megköszönsz valamit, hálás vagy valamiért, akkor annál többet ad majd belőle vagy bármi jóból.

3. Mondj áldást!

Tudod mivel lehet még jó karmát csinálni? Áldással. Ugyanaz az elv, mint a többinél. Ha te megáldasz másokat vagy legalábbis olyat kívánsz, akkor neked is jót kívánnak majd. Ezen az úton haladva  a „Szép napot kívánok! Isten óvjon! Szeretlek, Jó éjszakát! stb.”, új értelmezést nyer, és ezek is mágikus mondattá válnak. De mondhatsz akár konkrét áldást is valakire, ha szeretnél. Az számít, ha őszintén és szívből mondod, tapasztalni fogod, hogy működik. Nos, ezzel megint ugyanott vagyunk, ahol az előbb: minél többet adsz, mert minél jobb vagy, annál inkább kormányzod a pozitivitás vizén a karma hajódat.

4. Engedd el a múltat!

Ha gyakran játszod a „mit lett volna” játékot, és túl sokat töprengsz a múltbéli hibáidon és emlékeken, akkor a múltban is fogsz ragadni. Lehet, hogy nem szó szerint, de annyira igen, hogy ne haladhass a jelenben. Hiszen így az életed jobbik esetben álló víz lesz, mert hátrafelé haladsz. Rosszabb esetben egy merő szenvedés, mert gondolj bele micsoda erőket kell kifejteni ahhoz, hogy a járművek, például a karma hajó is hátrafelé haladjon. Ha elengeded a múltat, akkor végre mehetsz előre. Mert a karma csak a jeleneden segíthet, a múltadon már nem. A jelenben tudja megadni a vágyaidat és tolhatja meg az életedet. Éppen ezért, ne is ess át a ló túloldalára, hogy már a jövőben élsz. Igen, képzeld el a szép jövődet, lebegjen a szemed előtt az ígérete, de ne ez töltse ki minden percedet. Mert ha a jövőben élsz, megint csak lemaradsz a jelenről, ahol lehetőséged lenne megteremteni a vágyott jövőt.

5. Törlessz mindent, azt is, amiről nem tudsz!

Ha tudomásod van bármilyen előző életbéli adósságodról, ha nincs, akkor is érdemes törlesztened. Ezzel tutira bebiztosítod magad. A karmikus adósság ugyanolyan, mint minden adósság, ha folyamatosan törleszted, előbb-utóbb megszűnik és hidd el, érezhető lesz a változás. Akkor hát mit érdemes tenned? Igyekezz mindig a helyes úton járni, mások segítségére lenni. Vállalj olykor egy kis önkéntes munkát, tégy szívességeket. Így egy az egyben a karmának meg az Univerzumnak fogsz törleszteni és mindegy, hogy a múltban mondjuk ki ellen vétettél. Ugyanakkor ha a jelen életedben tudod, kinek tartozol szívességgel, vagy kivel szemben lehet adósságod, feltétlenül érdemes az adott személlyel szemben törlesztened.

És ne csüggedj, hogy mi van akkor, ha neked nincs is adósságod, ugyanis ez rém ritka…

6. Figyelj a jelekre!

Nem lehet elégszer elmondani, hogy milyen fontosak a jelek. Nem csak az Univerzum meg az égiek, az istenek küldenek jeleket, hanem a karma is küldhet„rendszerüzeneteket”, miszerint jó úton jársz vagy éppen súgni próbál, hogy merre menj, mit kellene tenned. A karmának az egyensúly az érdeke, éppen ezért törekszik arra, hogy a segítségedre legyen és „jóban” legyél vele. Ezért vedd észre a jeleket, és fontold meg, hogy vajon nem a karma üzeni-e, vagy éppen maga a karma angyala, hogy mi a teendőd.

(Wadolowski Balogh Orsolya)

Annyi mindent keresel, végül rájössz, hogy nyugalomra van a legnagyobb szükséged.

Annyi mindent keresel, végül rájössz, hogy nyugalomra van a legnagyobb szükséged. Békére, szíved belsejében. Biztonságra, önmagad tiszteletére, valamire, ami belső erőt ad, ami fátylat borít a múltra, ami szeretettel átölel, és megérzed, hogy soha többé nem vagy egyedül. Valamire, ami segít szívvel látni és érezni. Ami kikapcsolja a zajt és a negatív gondolatok duruzsolását a fejedben és a csend végtelenségébe repít. Itt jó lenni, jó elmerengeni. Lelassul a gondolat, megszólal a lélek, és az érzelmek világa kitárul. A pozitív érzelmek világa, mert a lélek mindig a boldogság felé terel. Ez a lélek útja, odabenn a szívedben, ahol rátalálsz önmagadra.
Isteni ajándékokra lelsz, megbocsátásra, kegyelemre, harmóniára és békességre.
Visszatekintesz a múltra és megbocsátod önmagadnak az összes hibát, botlást, tévedést, fölösleges önmarcangolást és minden fájdalmat, melyet másoknak okoztál, vagy mások okoztak neked.
Megbocsátod önmagadnak az összes fölösleges kört, amit bizonyítási vágyból és megfelelési kényszerből futottál. Hogy szenvedések mocsarában évekig fuldokoltál, és meg sem próbáltál kimászni onnan. Hogy szívedet arra nem méltó emberek ölébe helyezted, akik simogatás nélkül csak játszadoztak vele. Akik csak bántottak, aláztak, hazudtak, visszautasítottak és elhagytak. Akik olyan terheket tettek a válladra, melyek alatt nem mertél összeroskadni, mert hitted, hogy te mindent kibírsz. Mert te erős vagy, és zokszó nélkül bírod az emberfelettit. Darabokra szedted magad, és engedted, hogy bárki, bármikor összeroppantson ezekből egy-egy darabot. Mosolyogva, emelt fejjel tűrted mások gonoszságát, pofátlanságát, kizsákmányolását. Megengedted nekik, hogy bohócot csináljanak belőled, még akkor is, amikor gúnyos kacagások fülsüketítő módon visszhangzott dobhártyád rezgésein. Befogtad a füled és megmagyaráztad önmagadnak, hogy “másokkal sokkal rosszabb dolgok történnek”, “Nem olyan nagy dolog ez”, “Hamarosan minden jobbra fordul”, “Nem szándékosan teszik ezt velem”.
Most szíved szent terében lehetőséged van átölelni önmagad, és elengedni a múltat. Közben könnyek potyognak a szemedből, és tudod, hogy ilyenkor lelked tisztulása zajlik. Érzel, végre őszintén, tisztán, lélekből. Megtapasztalod, hogy milyen jó odafordulni a jósághoz, az őszinteséghez, a békességhez és a megbocsátáshoz.
Más szemmel tekintesz a múltra, és tudod, hogy ezentúl vigyázni fogsz önmagadra. Felelevenedik előtted a múlt, gyerekkori emlékeiddel együtt, a testi lelki, szellemi tapasztalatokkal. Átölelve tartod önmagadat, nyugodt maradsz, mert ott a szíved belsejében biztonságban vagy.
Felismered a nehéz gyerekkori érzelmeket, pontosan, úgy ahogy voltak, anélkül, hogy kisebbítenéd vagy leértékelnéd ezeket. Tudod, hogy ezeknek igenis nagyon nagy a jelentőségük, feldolgozásra várnak, hisz a jobb és boldogabb élet megtalálása számodra a cél. Életerőd ebben lakozik, hogy őszintén ránézel a múlt eseményeire, a maguk valóságában. Nem tagadod tovább a szenvedést, szembenézel velük, meggyászolod, és távol engeded őket önmagadtól. A múltban történt, te pedig itt vagy a jelenben, szíved belsejében, ahol minden könnyű, nyugodt, békés és biztonságos.
Rálátsz hiányosságaidra és értékeidre. Tisztelettel nézel terheidre. Megtalálod önmagad erősségeit. Rátalálsz gyermeki kacajodra, boldogság iránti törekvésedre, és megőrzöd lelkedben, most és mindörökre. 

(Deverdics Éva)

A környezeted a belső világod tükre...

 

"Ahhoz, hogy minden nap a szépet lásd benne, kell valami plusz, nem elég egy ötletszerű lelkesedés, az nem elég, hogy menekülsz magas költségek elől, az nem elég, hogy eleged van a környezetedből. A környezeted a belső világod tükre, ha úgy költözöl a tanyára, hogy belül nem változtatsz, nem raksz rendet, alapjaiban nem fog megváltozni az életed, pusztán új díszletek közt fog játszódni pontosan ugyanaz a dráma.

 

A nyugodt közeg, bár segíti a belső elcsendesedést, de csakis akkor hoz békét az életedbe, ha szíved minden vágya, hogy megleld magadban azt, ha bármit kész vagy érte áldozni: nem táplálod többé a haragod, nem eteted többé az indulataid, de eteted és gondozod magadban a szeretetet és a szépet, megtanulsz megbocsátani, aztán megtanulsz elvárások nélkül létezni és rájönni hogy ezen esetben nincs is mit megbocsátani… megtanulsz megbocsátani magadnak amikor rajtakapod magad, hogy elvárásaid voltak az élet felé, ahelyett, hogy hagytad volna magad áramolni.

 

Ide az út saját belső poklodon át vezet, és nincsen egérút, csalni nem lehet, és nincs az a tanya ami képes lenne helyetted porrá égni és újjászületni, az Utat helyetted járni."

 

(Zaka Dominika)

Csak egy percnyi csöndet teremtsünk...

 

Válasszuk azt az utat, hogy megbocsátunk a világnak, megbocsátunk a testünknek, mindennek és mindenkinek, aki csak a szemünk elé kerül. Határozzuk el: Isten szeretetének igazi világában fogunk élni, hogy belső fényünk dicsőségesen beragyogjon mindent. Tapasztaljuk meg, milyen örömmel jár, ha elengedjük a félelmet, a bűntudatot, a félszeg zavarodottságot, a keserű haragot, a balsejtelmeket. Csak egy percnyi csöndet teremtsünk, és megérezzük Isten közelségét.

 

(Gerald G. Jampolsky)

Az ember hisz a jóban...

Az ember hisz a jóban, hisz abban, hogy csak jót kell adni a társainak. Nem bántani meg senkit. Mégis előfordul. Nem tudatosan, véletlenül. Megbocsátok. Teljes mértékben igyekszem elfelejteni, és úgy kezelni, mintha mi sem történt volna. Ez nekem nagyon jó, tudom, annak a személynek is, aki korábban megbántott. Ez olyan, mint az ajándékozás.

(Nyertes Zsuzsa)

Húsvéthoz közel

 

Húsvéthoz közel

A megbocsájtásról

Péter Jézust háromszor tagadta meg,
háromszor mondta, hogy nem is ismerem.
Péter is félt, szerette az életet -
s Jézus megbocsájtott néki, Istenem.

Vajon mi tudunk-e megbocsájtani? -
és nem okozni fájdalmat másoknak.
Tudjuk-e a rosszat jóra váltani,
s segíteni elérhető álmokat.

(Murzsa András Dr.)

Idővel megérted...

 

Idővel megérted...

 

Idővel az ember megérti, hogy minden történés a fejlődését szolgálja. Minden ember, aki bántott, csupán feladatát teljesítette, szembesített önmagammal.

 

Az ember egyszer megérti, hogy a biztonságot nem keresnie kell, hanem magtalálnia önmagában. Mindegy, ki mit mond, a valóság a tettekben nyilvánul meg. 

 

Az ember idővel megérti, hogy a szerelem nem egy hatalmas fellángolás és testi vonzalom, hanem egy lélekben létrejött szövetség, melyben önmagát találja meg. Rájön, hogy az igazi szerelem nem feszültséget és félelmeket hoz, hanem biztonságot és megnyugvást. 

 

Idővel rájövünk, hogy az IGAZ emberek nem bántanak, nem aláznak, hanem bíztatnak és támogatnak. 

 

Megértjük, hogy a sors mindig azokat az embereket veti elénk, akik hordozzák a fejlődésünkhöz szükséges információkat. Minden embernek saját valósága van, attól még ő nem rosszabb vagy jobb. Csupán más.

 

Az ember idővel megérti, hogy nem kell mindenkit szeretnie. Elég elfogadni embertársainkat olyannak, amilyenek ők, bocsássunk meg nekik, ezzel már meg is oldódnak karmikus feladataink. 

 

Az ember megérti, hogy az igazság sokszor csak a lelkünkben létezik, hiszen a fizikai világ teljesen mást mutat. Idővel megtanul bízni az érzéseiben, hinni lelkének, és tisztában van vele, hogy senki más nem tudhatja, mi a jó neki, mint saját maga. 

 

Az ember idővel megérti, hogy mindig van választási lehetősége. Mindegy, mi történt a múltban, ma mindent újraírhat. S ha megváltoznak érzései a régi eseményekről, változik a múltja, s nem lesz hatással a jövőre.

 

Az ember megérti, hogy mindegy ki mit mond, csak az a biztos, amit ő megtesz. Hogy nem alapozhatja jövőjét a másik ember szavára, s nem hibáztathat mást élete alakulásáért. Ha rossz döntést hoz, nem fél kijavítani azt. Nem beletörődik, hanem bátran változtat irányt. Tudja, ha semmit nem tesz, minden marad a régi.

 

Az ember idővel rájön, hogy egyedül érkezett ebbe a világba, s egyedül távozik. Hogy e két esemény között mi történik, kizárólag tőle függ. Senki nem tudhatja, mennyit tölt itt, ezért a jelenben él, kiélvezi léte minden pillanatát.

 

Idővel az ember megérti, hogy nem az a fontos, mit hozott a bolygóra, hanem az, mit hagy maga után...

 

(Mohácsi Viktória)

 

Buddha nyolc tanítása az életről...

 

Buddha nyolc tanítása az életről – a hatos nehéz feladat

 

1. Kezdd kicsiben, ez normális.  A kancsó apránként telik meg, egyik csepp a másik után. Minden mester amatőrként kezdte. Mindannyian kicsiben kezdjük. Ne vesd meg a kis dolgokat. Ha következetesek és türelmesek vagytok, sikerülni fog! Senkinek sem sikerül egy éjszaka alatt: a szerencse azokhoz szegődik, akik kicsiben kezdik és nehéz munka árán megtöltik a kancsót.

 

2. A gondolatok megvalósulnak. A tudatunk minden. Azzá válsz, amit gondolsz vagy megteremtesz. Ha rossz gondolatok tükröződnek a beszédedben vagy a cselekedeteidben, azok végig kísérik az életed. Ha tiszta szándékkal cselekszel vagy beszélsz, boldogság fog követni utadon. Ahhoz, hogy tiszta szándékkal élj, „tiszta gondolatokkal” kell megtöltsd a tudatod.  A jó gondolkodás megad neked mindent, a rossz – semmit, és csak elpusztít. Minden cselekedet a gondolatból fakad. Ha megváltozik a gondolkodás, vajon nem változnak meg a cselekedetek is?

 

3. Megbocsátás. Mikor magadban tartod a haragod olyan, mint mikor egy égő szenet fogsz meg azzal a szándékkal, hogy valakinek sérülést okozz, azonban te leszel az, aki megsérül. Amikor a harag börtönéből szabadon engeded azt, aki feldühített, saját magad szabadítod ki. Soha nem fogsz tudni senkit úgy tönkretenni, hogy magad is ne pusztítanád el. Tanulj meg megbocsájtani. Tanulj meg megbocsájtani gyorsan!

 

 4. A cselekedeteid nagy jelentőséggel bírnak. Ahhoz, hogy fejlődhess, cselekedned kell, cselekedni minden egyes nap. A dicsőség mindenkinek szól, azonban csak azok érik el, akik minden nap cselekednek. Egy közmondás szerint: Isten ad, de ne tedd zsákba. Buddha azt mondja: Én nem hiszek abban a sorsban, mely akkor következik be, amikor nem cselekszünk semmit, azonban abban a sorsban hiszek, ami a cselekedeteink után alakul.

 

5. Próbáld megérteni. Először te próbáld megérteni, és csak azután fognak téged érteni. Tegyél meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy megértsd más nézőpontját, mert csak akkor lesz lelki nyugalmad. Inkább arra koncentrálj, hogyan lehetnél boldog, mint arra, hogy legyen igazad.

 

6. Győzd le magad. Jobb, ha legyőzöd magad, mint ha megnyersz ezer csatát. Mert akkor a győzelem a tied. A győzelmed nem veheti el sem egy angyal, sem az ég, sem a pokol. Hogy nyerhess, le kell küzdjed tudatod. Tanuld meg irányítani a gondolataid. Nem kellene, hogy kísértsenek. Azt hiheted: „Én nem tudom irányítani a tudatom. A gondolatok akkor jönnek, amikor akarnak”. Amire én azt válaszolom: „Azt nem tudod megakadályozni, hogy a madarak a fejed fölött repkedjenek, de azt meg tudod, ha fészket akarnak építeni a fejed tetejére”.

 

7. Élj harmóniában. A harmónia belülről jön. Ne keresd magad körül. Ne keresd azt magad körül, ami csak a szívedből jöhet. Sokszor keressük a külvilágban, csak azért, hogy elvonjuk a figyelmünket az igazán fontos dolgokról. A harmónia nem egy munkahely, nem egy új autó vagy házasság, hanem a belőled fakadó lelki békesség.

 

8. Légy hálás. Kelj fel és mondj köszönetet azért, hogy ha nem tanultál túl sokat, legalább valamit tanultál, ha pedig nem tanultál semmi, mondj köszönetet azért, hogy nem betegedtél le, ha pedig lebetegedtél, mondj köszönetet azért, hogy még életben vagy. Nem mindenkinek sikerült felkelni ma reggel. Valaki utoljára aludt tegnap éjjel. Mindig van valami, amiért hálásak lehetünk. Ne légy pesszimista. Egy hálás szív naggyá tesz..

 

''Senkinek se engedd...

''Senkinek se engedd, hogy megbántson, soha.
Ne bocsáss meg neki.
Csak akkor, ha szívből igazán szereted.''

 (Sylvester Anita)