Végtelen. És szép. Csak elhatározás kérdése...

 

“Minden szürke, unalmas, egyhangú. Ilyen a világ. Ezt gondolod. Mert azt hiszed, mindent láttál. De van ám egy kis baj: a pinceablaknál ácsorogsz. Onnan nézed a világot. Illetve, azt, amennyit onnan látsz belőle. De ha felmész a tetőre, ahonnan messzire ellátsz, egészen más lesz a világ. Csodákkal teli, élményekkel, színekkel, illatokkal teli. Végtelen. És szép. Csak elhatározás kérdése. Hogy melyik ablakot választod.”

 

 

(Csitáry-Hock Tamás)

Pesszimista Optimizmus

Pesszimista Optimizmus
 
Tavasszal virágzik a rét,
S hallani lehet a fák énekét.
Tavasszal zümmögnek a méhek,
S látni, ahogy a természet újraéled.

 
Tavasszal a fák is lassan kizöldülnek,
S fülemet hangos madárzaj tölti meg.
Tavasszal mezőn és réteken lenni jó,
S hangosan kiabáljuk, hogy élni jó!

 
Igen, ez a zsongás betölt mindent,
Mikor a téli szél lassan tovalibben.
Mikor hallani lehet a fák énekét,
Mikor kivirágzik minden rét.

 
A mi korunkban néha sötét az ég,
S olykor halálra rémít a mindenség.
Vannak, akik a réteken is félnek,
Sokakat ijeszt meg e csapodár kísértet.

 
És mégse lesz földünkön örömünnep,
Félek, e dalban nehogy elszédüljek.
Bár nem tudjuk olykor, hogy élni jó,
És mégis csak rémült válasz hallható!

 
S mert kavarog minden kint és bent,
Néha meginoghatunk hitünkben.
Dúdolom halkan a magam életét,
S dolgozik bennem a mindenség.



(Elorina Nihil)