Berta Béla:
...... ........El nem küldött levél
Kérlek, ne sírj, ne sírj a múlt után,
az elmúló gonosz órák után,
Ne gondolj arra, mi szép volt talán,
ne sírj, bárhogy fáj. Kérlek, ne
gondolj többé rám, bárhogy fáj.
Kérlek, ne kérdezd, mi történt,
miért hagylak el én, kérlek, ne sírj,
bárhogy fáj, s majdan ha mindez
a múlté már, s nekem sem fáj,
s az árnyékot napfény váltja át.
S ha majdan a virágot szépnek
látod már, s a bánat szíved
nem bántja már, s mosolyod
visszatér, s életed nem elveszett
remény, akkor majd jő a fény.
S kérlek, ne sírj, mert van remény,
hisz szíved oly fiatal még,
s ne feledd, a búcsú mindig fáj, s
ha most elveszem segítő kezem,
velem szemben is az élet kegyetlen.
Hidd el nekem, a szívemet veled
együtt vesztem el, mert te adtál
éltető perceket. Nézd, a kék madár
itt van, hidd el, még akkor is,
ha most hazudok neked, ha sírva is.
Bíztál és szerettél, s most az élet
a csalódáson kívül mást nem ígér.
Gyűlölj, átkozz, most ne kímélj,
mást úgy sem érdemlek meg tőled én.
De tudd, hogy szeretlek mégis én.
S most, mint máskor megbocsátanál,
nemes szíved, igaz lelked értem
megaláznád, kérlek, ne tedd, mert
mást érdemel szerető szíved, mint
engem, vesd ki szívedből nevem.
Még akkor is, ha könyörögve kérem,
hogy szerethesselek, bocsánatot
ha kérek, vidd el tekinteted, hogy
könnyem ne lásd meg sohasem,
mert most is szeretlek. Ha kérlek,
maradj velem, mert szeretlek,
küldj el, szívednek ne engedj, rá
ne hallgass, bármennyire lesz a
búcsú fájdalmas, s kérlek, ne sírj,
ne sírj a múlt után, bárhogy fáj.
