Hogyan érezzük a jelen pillanatot?
Mint a kisgyermek amikor sír, átadja magát, teste, lelke beleremeg, a teljes valóját fedi fel, nem félve semmitől. Úgy, mint amikor kacag és önfeledt nevetéssel és teljes odaadással mutatja örömét. Gyermekeink útmutatóként jelezhetnek, ők akik a legnagyobb átéléssel és örömmel élik meg a pillanatot. Egy nap, mikor ráeszmélünk életünk értékére, mélyen belegondolva, hogy élünk, rájövünk, hogy semmi sem fontosabb, mint a jelen pillanat. A gyermekek lámpásként világítanak, ártatlanságuk szívből jövő, hisznek minden szónak. A gyermeki ártatlanság továbbra is bennünk él, elfojtva, ott mélyen legbelül. A kérdés, hogy ki merjük-e nyitni szívünk kapuját, hogy megtapasztaljuk a mélyről jövő örömöt és bánatot, azt, hogy igazán élünk.
(Móricz Viktória)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése