Szeretsz-e még?

Szeretsz-e még?

Szeretsz-e még, ha lánghajam
ezüstös-szürke fényt ragyog,
s szememben nem leled a régi csillagot,
ha már csak emlék lesz a bőröm bársonya,
s nyomokat ró reá az évek lábnyoma.

Szeretsz-e még, ha reszketeg
fejem válladon megpihen?
Tudom, csak vigasz lesz, de mégis elhiszem
becéző, szép szavad - mely forrás, éltető -
dobban e szívedben még értem dobverő?

Szeretsz-e még, ha felkelek,
s égnek karistos ráncaim,
gyötör majd álnokul a fájdalom, a kín,
utolér rombolón a földi hervadás -
a pillanat se más, csak bónusz, ráadás!

Szeretsz-e még, ha eljön Ő,
s égi vizekre átvezet?
Kísérjen, kedves, majd a partig engemet
utolsó, szép dalod - s örökre megmarad,
mert lelkem éke lesz lángoló fényszalag!

(H. Gábor Erzsébet)