Lehetnék láthatatlan én

Lehetnék láthatatlan én

Lehetnék láthatatlan én,
szemedben lázas vágyú fény -
meggyújtva téged legbelül,
s lebegnék észrevétlenül,
akár egy szellemszárnyú lény.
Lehetnék láthatatlan én,

ki, lopva régi székre ül,
s szemére álom szenderül,
vagy szállnék ágyad szélire
- mint árva, néma tollpihe -,
s nézném a fáradt arcod ott,
redőzött, ráncolt homlokod,

s ahogyan alszol. S lágy-puhán,
lefejtve szellemlány-ruhám,
ölelném pőre tested én,
akár a bársony szárnyú fény.
S ha fáznál, féltő lágy-puhán
takarna könnyű vágyruhám.

(H. Gábor Erzsébet)