Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi, lelki javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a virágokat, fákat, a csoda szép napvilágot, hallhatja a madarak énekét, ha együtt lehet azzal, akit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek a legfontosabbak a boldogsághoz, mert ez a lélek virágos kertje....
(Wigner Jenő)
2016. május 14., szombat
Mára megértettem...
Mára megértettem...
“Mára
megértettem, hogy bármi is legyen is az, ha a végéhez közeledik,
megérett az idő az elengedésre. Bármennyire is elszomorít, nem próbálom
visszatartani. Van egy utolsó pont, amin még visszafordulhatnék, de nem
teszem. Nem teszem, mert tudom, hogy ez jelenti a szabadságomat. Sokszor
mondták már nekem, hogy soha semmit nem vesznek el tőlem, csak abban az
esetben, ha helyettesítik egy sokkal jobbal.
Mára már tudom, ez valóban így van. Ha valami már nem szolgálja a
fejlődésemet, örömmel engedem el. Van bátorságom elengedni a megszokott,
biztonságos, de szellemileg és érzelmileg haszontalan kapcsolatokat,
amelyek átmeneti, de nem kielégítő biztonságot adnak. Igazi énem
feltörni szeretne, és ahhoz hogy sikerüljön, el kell viselnem, ameddig
szükséges, a bizonytalanság okozta félelmet. A múlt az a tegnap és
visszafordíthatatlan. Amikor a múlthoz viszonyítunk, akkor a semmihez és
senkihez viszonyítunk, vagyis magunkkal beszélgetünk. Senki más nem
hallgat ott meg. Nem is nagyon tudjuk elengedni azt, ami már elmúlt. Ha
mégis belekapaszkodunk, akkor csupán annak illúzióját próbáljuk
fenntartani, hogy még mindig jelen van, mert azt hisszük, valamilyen
feladatot kell betöltenie. Elég nagy oktalanság, hogy saját életünk
valóságát a múltra alapozzuk és ahhoz viszonyuljunk, ahelyett hogy a
jelen dolgaihoz viszonyulnánk, amely az egyetlen valóság. Rájöttem, hogy
csak akkor válhatok azzá, akivé lennem kell életem adott szakaszában,
amikor végre igazán látom, és akarom is látni, hogy milyen az az énem,
akinek bőrében már lehetetlen élnem.
Elengedni hát a múltat, és befogadni a jelent, ez hozná meg igazán a
harmóniát életünkbe. Izgatott kíváncsisággal és érdeklődéssel kéne
várnunk azt, hogy vajon kivé válunk. Biztosan senki nem kér egy új
életet, amíg teljesen el nem fogadta, hogy a régi már nem szolgálja
fejlődését. Amikor megengedjük magunknak, hogy elengedjük a régit, akkor
tulajdonképpen hűségesek vagyunk az újhoz. Elölről kezdeni az életet
nem tragédia, hanem az én megújulása. Értelme van, üzenete és lelki
fejlődést előidéző hozadéka. “
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése