"Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes..."
Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor szeretett. És szerették.
A
többi csak rögeszme, lázálom, értelmetlen rohanás, én most az igazi
szeretetről beszélek, amelyben sok áldozat és lemondás is van. Főleg az.
Csak hogyha szeretünk: észre sem vesszük. A szeretet meleg. És ha
elmúlik, azt mondjuk: kihűl. Ezért ég „harminchat fokos lázban” a
testünk, mert élet és szeretet: egy. Ha már nincs szeretet, élet sincs. Ezért a halálban a testünk is kihűl.
A
szeretet légkörében meleg van. És ez ott kezdődik, hogy belőlem árad.
Énbelőlem indul. Meleg lesz körülöttem. De ez csakis akkor jöhet létre,
ha magammal is jó viszonyban vagyok, ha van bennem valaki, akit
szeretek. Ha azt érzem, hogy jó magammal is együtt. Mondják ezt
harmóniának is. A szó nem fontos. Mindenki tudja, miről van szó.Nem értelmi, nem is érzelmi kérdés. Nem is csak sugárzás kérdése. Több. Életkérdés. Ha szeretek, jó élni. Ha nem… csak szorgalmi feladat az életem. Még annyi sem… Jó, ha erre az ember nemcsak az útja végén jön rá, hanem mindjárt az elején. Vagy a közepén. Sohasem késő.
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése