Amikor lélektársak találkoznak…
Az különbözteti meg azokat az embereket, akikkel “lélekben össze vagy kötve” a többitől, hogy ők “nem ismernek”, hanem éreznek. Nem abból vonják le a következtetéseket, amit látnak vagy hallanak, hanem átérzik azt, amit még ki sem mondtál.
Vannak dolgok, amikről azért nem beszélünk, mert képtelenség elmondani. Nem azért, mert nem akarjuk, hanem egész egyszerűen az érzésekre nincsenek szavak.
A lélektárs a szemedbe néz, és nyitott könyvvé válsz. Kiolvassa lelkedből az érzéseket. Szavak nélkül kommunikáltok. Van, hogy a másik szemében évezredek játszódnak le pillanatok alatt. Mert a lélek mindent tud. Benne van a bizonyosság.
Két lélaktárs nem tévesztheti meg egymást, ha a szívükre hallgatnak. Hiába mond Neked mást, hiába tagad, ferdít, szépít, Te pontosan tudod az érzéseit. Érzed a félelmeit, a fájdalmait, a ki nem sírt könnyeket, és a mérhetetlen szeretetet.
Van, hogy fizikai segítséget nem nyújthatsz, de lélekben ott vagy vele. És ezt tudja Ő is.
Van, hogy az utcán összepillantotok, s talán senki észre nem veszi, de Benneteket milliónyi kis szikra táncol, hiszen a testek elmentek egymás mellett, de a két lélek találkozott. S ettől talán napokra vagy hetekre feltöltődött szeretettel.
(Mohácsi Viktória)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése