Feléd az úton

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Feléd az úton

Feléd az úton a szél kísér,
szelíden átfonja vállamat,
örömöm szárnyra kap, égig ér,
tenálad szeretni vár a nap.

A völgyben ezernyi vadvirág,
bodzafa ontja az illatot,
enyém az erdő, a nagyvilág,
dúsgazdag szegényen így vagyok.

Vigyáznak reám a régi fák,
ismerik hópuha léptemet,
szívemben vajúdó, szép imák -
elébed szalad a képzelet.

Vadász vagy, király, s én hódolok,
dalomtól omlik a várfalad,
létemhez levegőt ott lopok,
vágyunkba fúlva a fák alatt.

Feléd az úton a szél kísér,
imába kulcsolom két kezem,
örömöm szárnyra kap, égig ér,
tehozzád szeretni érkezem.

(H. Gábor Erzsébet)