Nem enged múlni
Elrepít hozzám a színes képzelet,
szobámba szöksz, mint a langyos esti szél,
a szárnyadra kapsz - egy csillag elkísér,
alkonyfény szitál ránk bíbor végzetet.
Mint kincsedet viszel, s akarod újra
tegnapunk lángtüzét rőtvörös estén -
szívem csak verdes és meggyötört testén
ereket duzzaszt a reménység kútja.
Mennyekig érünk, ott megáld az Isten.
Semmivé foszlik a hófehér ingem,
s a gyönyörű álom csendben tovaszáll.
Szeretet árad és szent béke terem,
s úgy simul hozzám, mint múlthoz a jelen,
és nem enged múlni téged soha már.
szobámba szöksz, mint a langyos esti szél,
a szárnyadra kapsz - egy csillag elkísér,
alkonyfény szitál ránk bíbor végzetet.
Mint kincsedet viszel, s akarod újra
tegnapunk lángtüzét rőtvörös estén -
szívem csak verdes és meggyötört testén
ereket duzzaszt a reménység kútja.
Mennyekig érünk, ott megáld az Isten.
Semmivé foszlik a hófehér ingem,
s a gyönyörű álom csendben tovaszáll.
Szeretet árad és szent béke terem,
s úgy simul hozzám, mint múlthoz a jelen,
és nem enged múlni téged soha már.
(H.Gábor Erzsébet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése