Jókai Anna: Újesztendőre

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jókai Anna: Újesztendőre

Békés álmainkba ne csalódjunk soha
Oltalmazzon minket angyalok mosolya
Lelkünkben béke és szeretet virítson
Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk

Útjaink vigyenek igaz célunk felé
Jövendőnk munkája ne váljon keresztté
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod
Veled lehessek, amikor csak akarod
Egymásra találjon most minden kereső
Társával éljen minden egymást szerető

Közösen tegyük szebbé ezt a világot
Ízleljünk már most mennyei boldogságot
Váljon minden titkos, szép álmunk valóra
Áldott legyen minden együtt töltött óra
Nevetni tudjunk és őszintén örülni
Odvas idő fogát messze elkerülni
Keveset mondok végül, de szépet:
Kívánok Boldog Újévet!

 

Gyönyörű dolgok várnak ránk...

 

Mélyen legbelül valami azt súgja, hogy minden rendben lesz. Hogy az utak görbék, de az érkezés biztos.

Gyönyörű dolgok várnak ránk, ha csak hiszünk benne.

És én elhiszem!

Azért élek, hogy elhiggyem.

És hiszem, hogy nem a kövek számítanak, amiket útközben találok, hanem a virágok, amiket magammal viszek. A szívben...

 

(Monalisa Macedó)

"Hinnünk kell a jóban és hinnünk a szép dolgokban...

 

 "Hinnünk kell a jóban és hinnünk a szép dolgokban őszinte szívvel és sok szeretettel, hogy a jó és a szép örökre velünk maradjon!"

Zelk Zoltán: Október

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zelk Zoltán: Október

 

Kisöccsétől. Szeptembertől

búcsút vesz és útra kél,

paripája sűrű felhő,

a hintója őszi szél.

 

Sárga levél hull eléje,

amerre vágtatva jár,

félve nézi erdő, liget,

de ő vágtat, meg se áll.

 

Hová, hová oly sietve,

felhőlovas szélkerék?

Azt hiszed tán, aki siet,

aki vágtat, messze ér?

 

Dehogy hiszi, dehogy hiszi,

hiszen nem megyen ő messze,

csak addig fut, míg rátalál

a bátyjára, Novemberre.

Boldogságodat szolgálja az egész természet...

 

Boldogságodat szolgálja az egész természet... a vadvirágos mezők és mély erdők, a misztikus hegyek, egy távoli madár hangja.

Meggyesi Éva : Örülni kellene

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meggyesi Éva : Örülni kellene

 

Örülnünk kellene minden percnek,

amelyet megadott az ég,

megcsodálni az erdőt, réteket,

s szeretni mindent, ami szép.

 

A fodrozódó víz tükrében,

mikor még szunnyad a világ,

hallgatni, ahogy suttog az erdő,

mikor a szél muzsikál.

 

A patak vízében megmártózni,

addig, míg nyugalmat találsz,

s megpihenni, hogy érezd újra:

mégis csak szép a világ.

 

Feledni mindent, ami bántott,

temetni mindent, ami fáj,

s a legutolsó percig hinni, azt,

hogy még száz csoda vár.

 

Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál...

 

Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon.

Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.

A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival.

Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek.

Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek.

És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt.

És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos.

És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid.

És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él.

És még az is jó, hogy keveset él.

Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

 

(Wass Albert)

 

Aranyosi Ervin : Isten teleszórta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ranyosi Ervin : Isten teleszórta

 

Isten teleszórta virággal a rétet,
csillaggal az eget, fénnyel a sötétet.
Csak azért csinálta, hogy kedvedben járjon,
számodra a világ élhetőbbé váljon!
Isten megteremtett vizet, folyót tengert,
s mindent a világon. Szolgálja az embert!
Csupán annyit vár el, éld meg a világod,
segíts teremteni álmot, boldogságot.

Azt már Ő sem érti, hogy mért fordult rosszra,
mért gondol az ember mindig a gonoszra.
Mért kívánja másét, mért nem a sajátját,
hiszen a jó Isten teljesíti vágyát.
Amit csak kitalálsz, azt mind megteremti
ha a hitrendszered engedi teremni.
Mert, ha nem hiszed el, hogy megillet téged,
akkor nem nyújtja azt tálcán majd az élet.

 

Egy csendes pillanat az időben...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lassíts.

 

Semmi nem sürgős.

 

A határidők,

az üzenetek,

a zaj,

Mindez ott lesz, amikor visszatérsz.

 

De a békéd,

a jelenléted,

a jólléted,

Ezek csendben elillanhatnak, ha nem figyelsz.

 

Szóval állj meg.

 

A világ várhat.

 

Nem kell mindent egyszerre elintézned.

 

Nem kell minden terhet most cipelned.

 

Lélegezz.

Légy itt, most.

 

Ez a pillanat elég.

 

Az élet nem arra való, hogy versenyfutás legyen egyik feladatról a másikra.

 

Arra való, hogy megéljük,

érezzük,

észrevegyük...

 

Egy csendes pillanat az időben.

 

Vegyél még egy lélegzetet

És engedd meg magadnak a csend ajándékát.

 

Itt vagy,

És ez elég.

 

A világ várhat

 

(Spirit of a Hippie)

Mindig van remény az újrakezdésre...

 

"Azt hiszem az élet attól olyan szép, hogy minden nap újra lehet kezdeni. Mindig van egy új esély. Mindig kisüt a nap, és van új remény. Szerelemre, gyógyulásra, megnyugvásra, kalandokra, bármire amit csak szeretnél. Csak hinni kell benne. Nem kell tenni semmi mást, mint rácsodálkozni minden egyes reggel, hogy levegő jut a tüdőnkbe, fény az ablakunkba, és hogy megélhetjük a csodát, amit úgy hívnak: élet. Mindig van remény az újrakezdésre, a könnyeket felváltja a csendes megnyugvás, tudunk még örülni a virágok illatának, a madarak énekének, bárminek, amibe bele lehet kapaszkodni. Csak hinni kell. Menni fog."

... minden , amiből az ember élete és szíve és lelke felépül ...

 

" Az élet olyan mint a víz : csak folyik , egyre folyik , soha nem áll meg egy pillanatra sem , hanem magával ragad mindent , ami beleesik , magával ragadja valahová , amit az ember úgy hív , hogy " örökkévalóság " . A percek , órák , napok , évek , álmok , megvalósítások , kudarcok és emlékek ... minden , amiből az ember élete és szíve és lelke felépül ... csak viszi , és soha nem hoz vissza semmit . "

 

/ Wass Albert /

A boldogság csendje

 

 

A boldogság csendje

 

Azt hisszük, a boldogság mindig nagy dolgokban rejlik. Hatalmas sikerekben, beteljesült álmokban, hangos ünneplésekben. De a boldogság gyakran csendesebb, mint gondolnánk.

 

Ott van egy nyugodt vasárnap délutánban, amikor nincs semmi dolgod, csak lenni. Egy régi dalban, amit véletlenül hallasz meg a rádióban, és hirtelen visszarepít egy szép emlékhez. Egy ölelésben, amely után minden a helyére kerül, még ha egy pillanatra is.

 

A boldogság nem azt jelenti, hogy minden tökéletes. Nem azt jelenti, hogy nincs fájdalom, nincs hiány, nincs nehézség. Csak annyit jelent, hogy van egy pillanat, amikor minden elcsendesedik, és úgy érzed: ez most jó.

 

És talán nem is az a kérdés, hogy boldogok vagyunk-e, hanem hogy észrevesszük-e ezeket a pillanatokat.

 

/Stylemagazin/

Megszépül a világ...

 

Az élet nehéz, de vannak napok, amikor könnyebb. Ilyenkor mindent másképp látunk. Színesebb lesz a világ, jobbak lesznek az emberek, kisüt a nap, és szívünkben megérezzük a Jóisten mosolyát. Lesz hitünk, reményünk, bizalmunk és átölel minket szeretet. Megszépül a világ, mert a szeretet képes ezernyi dolgot pótolni az életünkben. Lágyan beleolvadunk a hála felemelő érzésébe, és megengedjük neki, hogy a boldogság útjára vezéreljen.

 

 

(Deverdics Éva)

A csoda már ott van. Te csak a szíveddel kell, hogy meglásd...

 

- Hol találom, Ég? Hol rejtőzik a csoda, amit keresek?

- A csoda nem egy hely, amit keresned kell. Itt van mindenhol körülötted. A kérdés inkább az, hogy képes vagy-e észrevenni.

 

- De hol van? A mindennapok olyan szürkének tűnnek. Hol a fény, ahol a csodát megtalálhatom?

 

-Nézd meg a napot, ahogy felkel, a fák, ahogy a szélben hajladoznak. Ott van, a természet minden apró mozdulatában. A csoda nem kívül, hanem benned van – amikor képes vagy rálátni a világ szépségére, akkor találkozol vele.

 

- De mi van, ha eltévesztem, ha nem látom meg?

 

- Ne aggódj, az élet csodája ott lesz, amikor a legkevésbé várod. A szívednek elég, ha nyitott, a szemeknek pedig elég, ha hajlandóak meglátni.

 

- Tehát a csoda ott van, ahol most vagyok, a jelenben? Nem kell hozzá semmi extra?

 

- Pontosan. A csoda nem az, hogy valami nagyot teszel, hanem az, hogy minden pillanatban ott vagy, teljes lényeddel. Amikor a szíved tiszta, és az életed minden mozzanata része lesz annak, amit keresel, akkor találod meg.

 

- Tehát a csoda az, hogy észreveszem azt, ami már itt van?

 

- Igen. A csoda már ott van. Te csak a szíveddel kell, hogy meglásd.

 

Lupás Adrienn

Vagyunk még, akik hisznek a szerelemben, a barátság erejében...

 

Vagyunk még néhányan, akik olyan világról álmodunk, amibe nem férnek bele azok, akik csak ártani tudnak. Akik a saját harcaik helyett, másokkal csatáznak. Akik küldetésüknek érzik, hogy önnön nagyságukat hirdessék, miközben földbe döngölnek bárkit, aki az útjukba kerül.

Vagyunk még néhányan, akiknek nem kenyere a hazudozás, a rosszindulat, a megalkuvás. Akik nem mások hátán felkapaszkodva akarnak boldogulni, akiknek nem okoz kéjes kielégülést mások boldogtalansága. Akik álmokról, tervekről, természeti szépségekről, az élet vitathatatlan értékeiről beszélgetünk.

Vagyunk még, akik ismerik a tisztelet, az elfogadás, a nyitottság fogalmát és vagyunk még, akik egy olyan világban szeretnénk élni, ahol a szabadság nem holmi ócska papírból kreált illúzió.

Vagyunk még, akik hisznek a szerelemben, a barátság erejében. Akik tudjuk, hogy hegyeket mozgathatunk meg. Akik nem félnek felvállalni az érzéseiket és jól tudják, hogy a sokszínűség tényleg gyönyörködtet.

Vagyunk még, akik élünk és élni hagyunk, akik segíteni és nem ártani akarunk.

Vagyunk még.

Ugye vagyunk még...????

 

Náray Tamás

Egyszerűen élni és élni hagyni… "

"Néha az embernek semmi másra nincs szüksége csupán időre.Amikor nem kell mennie sehová, és senki sem vár el tőle semmit. Szükség van a magunkkal töltött órákra jobban mint bármikor. Ülni és nézni egy meleg szoba ablakából amint a decemberi alkonyat ráborul a tájra.Ilyenkor békét lehel magából a világ.Az ágak hegyén szellő csimpaszkodik, fenn az égen hófehér pamacsok vörösre színeződnek a leköszönő nap fényében. Ilyenkor olyan csend telepedik a tájra, hogy bele lehetne harapni, ízlelni, kóstolni az élet örömét, a létezés csodáját.

Egyszerűen élni és élni hagyni… "

(Czernay Hajna)

Most kellene igazán megállni ...

Lehet, hogy most is éppen úgy rohansz, mintha az egész életed egy végtelen bevásárlólista lenne. A karácsonyi csillogás, a fények, a zenék ott vannak körülötted, de te mégsem vagy ott, ahol lenned kellene. Bent vagy a saját fejedben, a cikázó gondolataid zakatolásában és labirintusában.

Pedig most kellene igazán megállni és érezni a lágy fenyőillatot, a friss mézeskalács kellemes ízét, a gyertyák pislákoló fényének gyöngédségét, vagy a forralt bor melegét.

 

Ez a pillanat nem arról szól, hogy mit kell megvenni, elintézni, végrehajtani.

Hanem arról, hogy egyszerűen csak vagy. Mint egy apró, törékeny hópehely, ami csak lebeg, csak létezik, míg lassan földet ér.

A szeretet nem rohanás, nem is egy elvárt teljesítmény, hanem egy nagy adag csendesség a lelkedben. Egy apró mozdulat. Egy tekintet, ami átölel. Egy érintés, ami hazakísér.

 

Nézd csak meg azoknak az arcát, akiket szeretsz. Most van itt az ideje, hogy valóban velük légy. Ne csak fizikailag, hanem a lelkeddel is. Mert a karácsony nem csak néhány nap az évben, hanem egy állapot. És te most benne vagy, ebben a varázslatos és törékeny pillanatban.

...szeretettel...

 

Rási András

(test- és lélekgyógyász)

Csabai Lajos: Te csak légy jó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csabai Lajos: Te csak légy jó

 

Bár körülötted millió kapzsi

Hajszolja a pénzt, míg lát

S nem látja meg, mint nyílik

A réten ezer virág

Te csak légy jó, és Isten megáld.

 

Bár bűnözők hada vallja

Csak egy nap a világ

Ha elveszik mindened

Hisz nem számít sem ember, se család

Te akkor is légy jó, és Isten megáld.

 

Ha úgy érzed is olykor

Nem süt a nap reád

Jogosan zúgolódsz

Panaszra nyílik szád

Te akkor is légy jó

Bízzál, és Isten megáld

 

Bár néha reményed

Már-már veszni látszik

Szívedben a hit is olykor inog már

Te akkor nyerj erőt újra

S meglátod: Isten megáld

 

Ha majd az évek messze szállnak

S nem várnak házadban kincsek terád

De száz jó tettedért

Ezer jó szót kapsz majd

Akkor lelked nyugalmával

Az Isten megáld.

 

kívánom, hogy legyen részünk lélektől lélekig élményében..."

"Kívánom a falusi estéket, az esti miséket... Amikor nagy pelyhekben hull a hó, vagy amikor dermesztő hideg van... Amikor templomba belépéskor tisztelettudóan leemelik a férfiak a fejükről a báránybőr sapkát, és bőrcsizmájukat összeütik az ajtó előtt, így szabadulva meg a rárakodó hótól, latyaktól...

Igen, kívánom a meleget árasztó otthont, a kályhában pattogó tűzet, a derűs estéket. A ráérős, kártyázó, borozgató szomszédokat, akiknek társasága felvillanyozza az estét. Akikkel az ember megoszt jót és rosszat, így könnyítve kölcsönösen az élet terhein...

Igen, kívánom a kis házakat, a meleg lelkű embereket akik mellett nem fázik az ember. Ebben a rohanó és idegeket felőrlő világban kívánom, hogy legyen részünk elcsendesedésben, a lélektől lélekig élményében..."

 

/Czernay Hajna/

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

 

Aranylanak a halvány ablakok…

Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,

fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,

a hósík messze selymesen ragyog.

 

Beszélget a kályhánál a család,

a téli alkony nesztelen leszállott.

Mint áldozásra készülő leányok,

csipkés ruhába állanak a fák.

 

A hazatérő félve, csöndesen lép,

retteg zavarni az út szűzi csendjét,

az ébredő nesz álmos, elhaló.

 

S az ónszin égből, a halk éjszakában

táncolva, zengve és zenélve lágyan,

fehér rózsákként hull alá a hó.