Majd, ha Talán

 

Majd, ha

Talán

Majd, ha lombját hullatta az ősz,
Majd, ha csikorog a tél,
Majd, ha hiányzik egy pohár víz,
Majd, ha megharapott a magány,
Majd, ha a csend harsog már,
Majd, ha a nap elérte az alkonyhatárt,
Majd, ha viharok tépték a lélekfát
Majd, ha egy jó szóra vágysz.

Majd keress meg, meghallgatlak,
Majd nyújtok egy pohár vizet,
Majd visszahozom a tavaszt,
Majd megszelídítem a magányt,
Majd életet adok a csendnek,
Majd keltem a vidám reggeleket,
Majd vihar helyett szivárványt varázsolok.

Talán suttogok kedves, szép, őszinte szavakat,
Talán mégsem lesz csontig hatoló magány,
Talán ismét jön a kikelet, rügyfakadás a lélekfán,
Talán boldogan hallgatod a csend hangjait,
Talán szomjad oltom,
Talán... talán.

 

 

(Hock Éva Etelka)

 

Sohasem könnyű...

Senki sem rúghat akkorát rajtunk, mint azok, akik szeretnek.
Sohasem könnyű, ha összetörik a szívedet. Egy kis darabja mindig törött marad. De ezt próbálod átvészelni, ahogy tudod. És egy nap ráébredsz, hogy csak egy kis része tört össze, és még nagyon sok van épen.

(Testvérek c. film)

Ha már hinni kell...

 

 

"Holnap" - milyen gonosz fogalom! Mily sok reményt ígér az emberi fajnak, amiből aztán semmit nem vált be. (...) Ha már hinni kell, akkor csakis a mai napnak szabad, csak a pillanatnak, nem pedig az ábrándoknak, hogy később ne kelljen keservesen sírni, mindent megbánni.

 

 

(Bulat Okutzsava)

 

 

Utólag hálás lehetsz...

Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.

(Tisza Kata)

Lehet valaki...

 

Lehet valaki szépségkirálynő, lehet tudós professzor, körülrajongott sztár, népszerű művész, ha nem tud szeretni tiszta szívből, olyan, mint egy csicsás ajándékdoboz, amely belül üres. Aki megkaparintja és kibontja, hatalmasat csalódik.

 

 

(Böjte Csaba)

 

 

 

Egyvalami számít...

Rájöttem néhány dologra. Ha az életünk pontosan úgy alakul, ahogy szerettük volna - és állítólag ez a sikeres élet ismérve - nos, ebben az esetben néhányan azt gondolhatják, hogy kudarcot vallottam. Egyvalami számít. Hogy a csalódások miatt ne a keserűség uralja az életünket. Tanuljuk meg elengedni a múltat. Ha elönt minket a sötét kétségbeesés, fogadjuk el, hogy nem fürödhet minden napunk fényben. Jusson eszünkbe: csak az éjszaka fekete egén világítanak a csillagok, és azok a csillagok egyszer majd hazavezetnek minket. Ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el, ne féljünk a botladozástól vagy a zuhanástól. Sokszor éppen az tartogatja számunkra a legnagyobb örömöt, amitől a legjobban félünk. (...) Ki tudja, kit hová sodor az élet. Az út hosszú, de végül is... maga az utazás a cél.

Gyermek-szívvel elfelejtem...

Gyermek-szívvel elfelejtem,
Hogy csalóka, ámító az őszi fény
S hogy engem megcsalt eddig
Minden álom, minden tündöklő remény.


(Ady Endre)