Majd, ha Talán

 

Majd, ha

Talán

Majd, ha lombját hullatta az ősz,
Majd, ha csikorog a tél,
Majd, ha hiányzik egy pohár víz,
Majd, ha megharapott a magány,
Majd, ha a csend harsog már,
Majd, ha a nap elérte az alkonyhatárt,
Majd, ha viharok tépték a lélekfát
Majd, ha egy jó szóra vágysz.

Majd keress meg, meghallgatlak,
Majd nyújtok egy pohár vizet,
Majd visszahozom a tavaszt,
Majd megszelídítem a magányt,
Majd életet adok a csendnek,
Majd keltem a vidám reggeleket,
Majd vihar helyett szivárványt varázsolok.

Talán suttogok kedves, szép, őszinte szavakat,
Talán mégsem lesz csontig hatoló magány,
Talán ismét jön a kikelet, rügyfakadás a lélekfán,
Talán boldogan hallgatod a csend hangjait,
Talán szomjad oltom,
Talán... talán.

 

 

(Hock Éva Etelka)