Körmendi László: Hiszek egyet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Körmendi László: Hiszek egyet

Hiszek az életben, az élhető világban.
Hiszek az embert is teremtő csodában.
A Megváltóban, s a régen megváltottban,
a megszületettekben és abban, ami ott van!
A gyönyörben, a boldog nevetésben,
ezer kínon túl is elrendezett végben.
Hogy mindig mindenhol ugyanaz a súly van,
s ki valós életet él, mindig él a múltban.
Ki poklokra száll le, tán az is megüdvözül,
s feltámad a feltámadó sötét gondok közül,
hogy elfoglalja sorsunk asztalán a helyet,
ami őt illeti, ami övé lehet.
Hiszek a lélekben!
Hiszek minden vágyban.
Hiszek a bűnöket elmosó imákban.
Hiszek én mindent!
És hiszek én egyet!
Az Isten szerelmére megalkotott embert.

Máté Rózsika: Köszönöm

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Máté Rózsika: Köszönöm

 

Köszönöm Istenem, az esőt és a napot,

S hogy Te egyformán szereted a szegényt és a vakot.

Köszönöm az utat, amit Veled együtt járok,

S a mindennapi csodát, amit veled megtalálok.

Köszönöm Istenem szívednek a kulcsát,

S hogy Veled megmászhatom a világ összes csúcsát.

Köszönöm életem minden egyes percét,

S hogy Te elhordozod szívem minden terhét.

 

Köszönöm a sok jót, amit Tőled kapok,

S hogyha Veled járok, eltűnnek a bajok.

Köszönöm családom minden egyes tagját,

S hogy te szenvedőnek meghallgatod hangját.

Köszönöm az ágyam, melyre fáradt fejem hajtom,

S ha Hozzád szól az imám, Te meghallgatod hangom.

Köszönöm, hogy asztalunkon minden nap van étel,

S hogy felsegíted azt az embert, ki Elötted térdel.

 

Köszönöm Istenem otthonomat, házam,

S hogy nem kellett sohasem az utcán éjszakáznom.

Köszönöm örömöm, s a mindennapi gondom,

Tudom, ha velem vagy, bármi jön, megoldom.

Köszönöm Istenem, hogy általad létezek,

S hogy Te megbocsátasz nekem, bár oly sokszor vétkezek.

Köszönöm, hogy így szeretsz, s nem engedsz el soha,

Életemben Te vagy a legeslegszebb CSODA.

Az Isten által szívedbe írt legszebb vágyaidban keresd a választ!

 

Arra születtél, hogy hegyeket mozgass és, hogy csodákat tegyél!

Egy életünk van ezen a földön! Egyetlen lehetőség, és nem lenne szabad hagyni kiperegni értelmetlenül ujjaink közül a napokat, hónapokat, éveket. Indulj el!

Tanácstalan vagy? Hol, melyik pályán van a te helyed? Hogy mit kell csinálj, miért lenne érdemes odaadnod az életed? Nézz a szívedbe! Az Isten által szívedbe írt legszebb vágyaidban keresd a választ! Tiszta vágyaid vezessenek, jobb tanácsadóra úgysem lelsz. (...) 

Egy biztos, arra születtél, hogy hegyeket mozgass, hogy csodákat tegyél nagy-nagy alázattal. Életed az, hogy valamit a végtelen szépségből, jóságból, igazságból, szentségből láthatóvá tégy e földön. 

Igen, azért vagy a földön, hogy életed és munkád által felragyogjon a végtelen Isten ereje, bölcsessége, jósága, irgalma, szeretete. 

Mindegy, hogy mit alkotsz, csodálatos festményt, zeneművet, virágos kertet, városokat összekötő utakat, vagy szép családi házat, melyet betölt gyermekeid vidám kacagása. Mindegy! Te döntesz, de döntsél és indulj el! (...)

Ne félj! Kemény munkára, alkotásra, a világ tovább teremtésre született lényed hihetetlenül szívós, találékony, erős. Magad sem gondolnád, hogy milyen csodálatos források fakadhatnak fel benned, ha útra kelsz. (...)

Isten gyermeke vagy, csoda, kinek lépteit angyalok vigyázzák. Minden lépés nehéz, de neked tudnod kell, hogy az erőfeszítés új izmokat rak a csontjaidra. A kudarcok okosabbá tesznek és alázatosabbá. Mindenből tanulsz, bölcsebb leszel, és óvatosabb, megfogod mások kezét, társakat keresel, tanácsot kérsz, elgondolkozol. Megpihenhetsz, ha zihál a tüdőd, de ne add fel, hidd el, haladsz! A kezdetben gyéren felcsillanó eredmények, a sikerek olyan édes ízzel töltenek majd el, melyek szárnyakat adnak a tovább haladáshoz.  

(Böjte Csaba)