" Az erotika nem múlik el, amíg az ember él, legfeljebb lelki érzéssé szelídül.
Amikor a virágzás elmúlik, természetesen a vágy minősége is megváltozik.
Az öregkor erotikájáról keveset beszélnek, pedig van.
Él mint gyengédség, mint melegség, mint "már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet".
Hozzáérni a kedvesünk ismerős, fehér hátához, rátenni kezemet a kezére más, mint az ölelés. Nemesebb, finomabb.
" Betakarlak, hogy ne fázz! És: " Köszönöm, hogy betakartál."
Ez a " Jó melletted lenni!" -sőt, a Csakis melletted jó lenni! semmihez sem hasonlítható boldogsága.
És a " Ki tudja, meddig lehetek még melletted" szomorúsága.
A fiatal találkozás erotikája heves és forró.
A búcsúzásé fájdalmasan boldog.
Az első látásra született szerelem éppolyan csodálatos lehet, mint az utoljára látás megrendítő szépsége.
Az elsőben ott van a sóvárgó várakozás.
A másodikban az elengedés. "
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése