Gyűlöltem, szeretem
Gyűlöltem benned mindent,
szinte menekültem előled.
Nem szoktam ezt érezni,
köszöntem, nem kértem belőled.
Gyűlöltem , hogy hiába nézlek,
mégis magamat láttam benned.
Nem tudtam megérteni azt,
hogy miért kell mellettem lenned.
Eljött aztán az a mesés pillanat,
mikor egyszerre más lett minden.
A gyűlöletből egy varázsszóra,
te lettél a jelenem és a kincsem.
Szeretem most már aki vagy,
mert látom az igazi arcod.
Nem takarja el többé semmi,
ismerem a múltad, összes harcod.
Szeretem azt is, aki melletted lettem,
megértesz akkor is ha épp nem szólok.
Mikor újra látlak vagy hallom a hangod,
érzem az erőm újra, akkor vagyok boldog.
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése