" Úgy csókolj, mintha utoljára csókolnál. És úgy nézz a társadra. (...) mintha utoljára látnád. És akkor a szíveddel látod - nem a kisbetűs, vacak, szürke hétköznapot, - hanem a Nagybetűs CSODÁLATOS ÉLETET.
Azt mondják, a szerelem kóros állapot. Örök emberi érzés, de nem észerű. Káprázat, rögeszme, lázálom.
Mégis azt mondom, hogy ez a mai ember által átélhető legvallásosabb állapot. ...
Valami olyasmi szólal meg bennünk ilyenkor, amire nincs magyarázat. ... Ilyenkor, ebben a szédült, irreális, sóvárgó, szomjas "nem bírok nélküled élni" állapotban sejtheted meg, hogy milyen lehet az Isten-élmény, ha valódi. "
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése