Egybefonottan

 

Egybefonottan

Csak leheltem neved, hisz csend volt,
Ki mer hangosan beszélni most.
Mikor érzés szivárványt rajzol,
Olyan szépet, boltívest, magost.

Vállad karomat bír rád nőve,
Fülemig pirulok arcomon.
Könnycsepp nincsen, mi ne vergődne,
Arcomról - arcodra, gátakon.

A csók nyitottsága ajkadon
Gerincet zsibbasztó mély érzés.
Csendes erővel, szép hajadon
A napfény, aranyló esőzés.

Lelkek járnak, egybefonottan,
Mikor a szívek ajtót nyitnak.
És érzed Őt magabiztosan,
A küszöböt átlépve, nyíltan.

Megszűnik a hűs kinti világ,
Tudat uralva: boldog énnel.
Azt csináld, ó, mit szíved diktál,
És együtt dobban az enyémmel.

Rá cseppen a viasz, láng lobban,
Szívem ajtaján pecsétnyomó.
Két szív egymásban zárva dobban,
Test lészen boldog, léthordozó.

Csak lassan olvasd, úgy éljük meg is!

(Major Tamás)