Várunk. Arra, hogy csoda történjen és az Ég megadja. Az Ég mindig megadja. Odateszi elénk.
A találkozásokat, a pillanatokat, a jeleket. Ugyanis az Ég és mi nem vagyunk elválasztva. Azokban a tiszta pillanatainkban amikor megérkezik az áldás, akkor önmagunk vagyunk. Ott valahogy egy finom kéz félretolja a kétséget, a félelmeinket, a hiteket. Akkor ott egy pillanatra Ég és Föld összeér és tényleg mi leszünk a létra amely szabadon képes mozogni a fent és a lent között. Ekkor történnek a csodák.
Várunk a csodákra és meg is kapjuk azt. Égtől, Földtől, Önmagunktól, Másoktól. Az élettől. Akkor az mérettetik meg, hogy mi van benned, mert egy csoda sem képes valósággá válni, ha falakat építesz. A csoda egyszer kopogtat, dörömbölni nem fog. Minden úgy lesz ahogy te akarod. A csoda képes lenne mindent átformálni az életedbe. De nem fog kiabálni, hogy észrevedd.
Hidd el, hogy ha beleállnál félelem nélkül abba, amit kapsz és nem a nehézségekre figyelnél, megoldódna minden. Kapsz egy szerelmet? Ez csoda. Állj be mellé és minden elrendeződik! Kapsz egy gyermeket, bár nem akkor mikor akartad? Fogadd! Kapsz egy ölelést? Vagy éppen egy tragédiát? Örömöt vagy bánatot? Ha nem félsz ez fog elrendezni mindent a számodra legjobb módon. Mert a csodáknak ez a természete.
Láss, dönts és állj bele! A többi elrendeződik. Várunk. Pedig már rég nem kéne. Most történik amire oly régen vársz.
“Te vagy az Ég. Te vagy a Föld. És benned van a létra."
~ B. B. ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése