Fekete István
AUGUSZTUS
Nyár
…De ebben az időben megbarnultak már a mezők, kiszikkadtak a legelők, a kaszálók kemény tarlóján szöcskefiak ugrottak versenyt a szülőkkel, nem feledkezve meg letarolni, amit a kasza meghagyott… A szöcskék nyomában komoly varjak lépkedtek, és a falusi gólya is kihozta fiait, mert a szöcske, sáska és más mezei bogárféle kitűnő eledel – tápláló és könnyű -, s ezzel a gólyák is tisztában voltak…
…A nappalok azonban egyre rövidülnek, s az éjszakák egyre hosszabbak. Reggel felé hűvös már a levegő, s a legyek – a meleg szülöttei – alig repülnek, csak ülnek a falon, gerendán, levelek alján, mintha a mulandóságon gondolkodnának.
„…Az akácfákon már idei gerlék kurrogtak, a kakukk csak ritkán kiáltott az erdő tikkadt mélyén; búzatáblák helyén kemény keresztek nőttek, és a tarlók felett a nyár delére harangozott egy kolomp. Ekkor felállt az öreg róka, és elindult fiaival az augusztus felé…”
„De most békesség és csend ül az augusztusi tájon, csak a gólyamadár röpteti fiait a torony felett. Szikrázik a kereszt a messzeségben, és felette folyik a fárasztó torna, hogy a gólyanemzetség fiataljai fáradhatatlan szárnyakkal kelhessenek messze útra kisboldogasszony táján, amikor csendes, litániás ének zsong ki a templomból, és virágfüzérek sóhajtják szomorú, halódó illatukat a kőkereszt omladozó párkányán.
Augusztus van. A nappal még tündöklő és forró, a természet terített asztalán még nyüzsög az élet és eleség, de a vándormadár már megindult a messze évezredes út jeltelen országútjain.
A tarlókon apró kék virágok fakulnak, az utakon és legelőkön pedig sudár virágjában pompázik a királygyertya. Csupa ragyogás a határ, csupa útra készülő pompa
„…Örökké! - mondta a kislány, azután csak nézték egymást, és nem gondoltak arra, (...) hogy ezt a szót milliárd ember mondta ki előttük hittel és hazudva, imádva és bemocskolva, és ennek a szónak nem ártott semmi, mert mindig újraszületik, mert az emberré lett embernek ez volt az első értelmes szava…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése