Kirakat
Sétált az utcán,
könnyű nyári ruháját ringatta a szél,
kecsesnek érezte magát,
ekkor egy kirakathoz ér.
Meglátta önmagát a tükörben,
már nem látta magát szépnek,
hisz nem felelt meg a kor által,
kialakított, elferdült képnek.
Bizonytalan lett hirtelen,
már nem szárnyalt mint az előbb,
nyoma se volt önmagának,
csak állt némán a kirakat előtt.
Ekkor oldalra pillantott hirtelen,
rá nézett egy kék szempár,
melyben csodálat lakozott,
tudta egyből, csak rá vár.
Hirtelen eltűnt a kirakat,
egy másik tükröt látott,
újra csodának érezte énjét,
melyben meglátta az egész világot.
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése