Papp Ádám: Könnyezve áldalak
Amikor közel vagy
a nyugalom élteti szívem,
de ha messze vagy,
úgy érzem semmim sincsen.
Szeretem a szemeidben
testetöltő szerelmedet,
szeretem gyönyörét;
a csillogó kikeletet.
Vágyom, hogy simíts meg,
hogy hozzám érj.
Vágyom, mert e világ
bennem csak tőled él.
Tőled, ki megmutatta,
hogy kell szeretni,
s ebbe lassan, mosollyal
belehalni.
Megmutattad az örömöt,
a dalok rejtett csókjait.
Megmutattad a bánatot,
s a szürkülő elmúlásait.
Könnyezve áldalak
te édes, te drága csillag.
Hunyj ki lassan szememből,
de csak akkor, ha majd az élet
a halálnak ad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése