Kérlek, ess szerelembe. Ne kapkodva, ne bárkibe és főleg ne akárkibe. Ne menthetetlenül, se bizalmatlanul, ne érdekből vagy reménnyel, félig se, pláne majdnem, okkal semmiképp, ahogy csak úgy sem.
Ess szerelembe, de ne függve, kapaszkodva, kihasználva, fojtogatva, rajongva, számítással, fogadásból, vagy máson bosszút állva, se büntetésből vagy jutalomból, félelemből vagy megszokásból, és soha ne ess szerelembe gyávaságból.
Kérlek, ess szerelembe, de ne mással, ess szerelembe magadban a világgal. Légy szerelmes mélyen, de ne vakon, méltósággal, de ne ridegen, légy szerelmes éretten és támogatva, magaddal kölcsönösen ugyanazt akarva, esténként csak elfáradva, de tartásodból nem veszítve, álmaidból nem engedve, szavaidat meggondolva.
Szeresd magadban a belátásodat, minden elmúlt és jövendő botlásodat, szeresd magadban apádat, anyádat, a jóravalóság iránti vágyat.
Szeresd magadban a hitedet, a gyengédséget, ess szerelembe a jósorsoddal, azzal, hogy az istened a tenyerén tart.
(Kőváry Anett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése