Sohonyai Attila: Veled
...és az oldaladba bújok,
mert este van.
Minden erő hallgatag,
az izmok, savak párhuzam.
Felhők párája közt
nedves faerezetek vagyunk.
Egymásba nézve magunk fölött
vetkőzi újjá bőrét a múlt.
Most az van, hogy nincs.
A semmiben vagyunk a lesz.
Űr-légtérré válva lebeg itt
két fajsúlyból légnemű-egy:
Nagyon jó benned,
fulladni, s lélegezni egyszerre.
...és az oldaladba bújok,
mert nappal van,
...és az oldaladba bújok,
mert éjjel van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése