Valahol az életen túl

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valahol az életen túl

 

Valahol az életen túl,

szólal a csend,

ahogy nem mozdul

semmi sem,

csak a lélek húrja zeng,

 

egy elhalkult sóhaj,

egy apró mozzanat,

ahogy tépi a szív-hangokat,

és körbefonja az éji fátyol,

amit őrizünk egymásból,

s felfénylik a hajnal

a csillag porából,

 

valahol az életen túl,

kifeszült szárnyon,

rebben az időtlen létezés,

egymáshoz közel - és távol,

csak a szeretet emel önmagához.

 

(Anett Baki)