Majd
egyszer találkozunk. Talán nem fog megállni a világ, és az sem biztos,
hogy meglátva magad szememben, elakad a lélegzeted. Talán nem lesz
hatáskeltő eső, sem romantikus háttérzene, naplemente pedig főleg csak
akkor, ha rajzolok.
De egyszer találkozunk és
rebbenő pillangó-simítással a kezem véletlenül a kezedhez ér, és majd
nem tudsz betelni velem. És csókban mondod el, amit hinni sem remélek.
És félni kezdünk mindketten, hogy innentől már csak elronthatjuk. És
mégis... meztelen tested testemhez ér, s már az sem számít, ha mindössze
egy napig tart a mi örökünk, a lényeg az, hogy megtörténik.
Igen,
egyszer találkozunk és utána minden reggel ott fekszel mellettem, este
pedig ölelésed melegében hagyom magam mögött a múltat, s látom fények
nélkül is ragyogónak a következő napot.
Mert egyszer
már csak egyetlen szívverésnyire leszel tőlem, és nem lesz eső,
naplemente, romantikus háttérzene, sőt a világ sem áll meg, egyedül csak
én. Előtted.
(Hegyi László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése