Lelki kötelék

A szívembe ágyaztad magad, a részemmé váltál. Már egy ideje tudom, hogy az idők végezetéig a nyomomban jársz. Felbukkansz életem legfontosabb pillanataiban, hogy osztozz velem örömben és bánatban.

Hiába váltak szét útjaink, a szeretet egymás iránt túl mély és igaz ahhoz, hogy örökre elváljunk.

Bár próbáltunk felejteni, vannak érzések, amelyeknek a távolság csak még nagyobb mélységet ad. Akkor is, ha a mindennapok küzdelmében olykor-olykor elhomályosodik a másik arca. Így aztán feleslegesen álltunk ellent egymásnak annak idején, még jobban belekeveredtünk a szív láthatatlan labirintusába.

Minden igyekezetünk, amely arra irányult, hogy elkopjanak érzelmeink, értelmetlennek bizonyult. Mert már egymás szívébe költöztünk, kitörölhetetlenül. A húsomba, a bőrömbe kódolódott minden egyes sejted. Nappal vagy éjjel, teljesen mindegy! Mert hallom és érzem, ha lelked szólongatja lelkem.

Persze vannak időszakok, amikor képesek vagyunk úgy tenni, mintha a másik nem jelentene semmit. De aztán, ha egymás mellé sodor minket az élet, a szívünk árulkodik. Arról, hogy kötelék van köztünk, amely több, mint egy románc vagy egy régi flört emléke.

Mert az nem más, mint a tiszta szeretet forrása, amelyben lelkeink bármennyi idő is telik el, egyesülnek.

 

(Zoé)